37019. lajstromszámú szabadalom • Ferraris elvén alapuló változóáram számláló a mágneses mezőkben elrendezett mozgó záródarabokkal
- 3 — ség növekedése folytán növekszik, úgy a mozgó (A) záródarab vonzatik és a mágneses ellenállás magában a feszültségi mágnesben csökkentetik úgy, hogy az erővonalaknak a két (Nw) és (Ne), illetve (N) és (S) körfolyam között való eloszlása az (Nw), illetve (N) körfolyam javára megváltozik. A mint ez a föntebb említett korábbi szabadalomban részletesen ki van fejtve, azáltal a számláló adatait a feszültség és frekvencia változásaitól tág határok között függetlenítjük és az acél fékezőmágnesek méreteit lényegesen csökkenthetjük, sőt elektromágnesekkel is helyettesíthetjük az acélmágneseket. Mivel a találmány értelmében a feszültségi mágnes hatásos mezeje és a feszültségi mágnest gerjesztő feszültség közötti összefüggést tetszésszerinti célnak megfelelően meghatározott törvény szerint szabhatjuk meg, ezen törvény megfelelő megválasztása által elérhetjük azt, hogy a fékezőmágnes méreteit tetszés szerint csökkenthessük, sőt hogy a fékezőmágnest teljesen mellőzhetjük is. Ha ugyanis azon föltételek megállapítására, melyek mellett ez lehetővé válik, az áramszámláló állandójának C = ~ (N2 + B2 + Hs ) egyenletében, (melyben C a számláló állandóját, V a /észültségét, N a hatásos feszültségi mezőt, B a fékező mezőt és H a főáramú mezőt jelenti, amidőn is H2 -et, mely N3 -hoz hépest elhanyagolható, elhagyjuk) B-t zérussal tesszük egyenlővé, akkor az állandó egyenlete C-VN egyenletté redukálódik. Ezen utóbbi egyenletből kitűnik, hogy ha az áramszámláló állandóját változatlannak akarjuk megtartani, a V feszültség növekedésekor az ezen feszültség által gerjesztett mezőnek, illetve ezen mező hatásos N részének megfelelő mértékben csökkennie kell, vagyis a hatásos feszültségi mezőnek a feszültséggel fordított arányban kell változnia. Ha ezen föltételt teljesítjük, akkor a fékezőmágnest teljesen elhagyhatjuk. Ezen cél elérésére a feszültség által gerjesztett összmezőt ismét egy, a tárcsára hatásos és egy, a tárcsára hatástalan részre osztjuk, de a mozgó záródarabot a hatástalan kölfolyamban rendezzük el. Ezen berendezés ket példaképem foganatosítási alakja a rajz 6. és 7. ábrájában van föltüntetve. A 6. ábrában a fluxnak a hatásos (Nw) és a hatástalan (Ns) körfolyamra való kettéosztását mágneses mellékzárlat segélyével idézzük elő, melyben a mozgó, az (x) tengely körül forgó (A) záródarab van elrendezve, mely mint már föntebb említettük az (F) rúgó vagy más ellenerő (súly mágnes erő) hatása alatt áll. A 7. ábrában a kettéosztás az 5. ábrához hasonlóan az (N) feszültségi mágnessel sorosan kapcsolt (S) önindukciótekei cs segélyével történik. Itt azonban a mozgó (A) záródarab az (S) önindukciótekercs mágneses áramkörében van elrendezve. Ha a feszültség növekszik, úgy mindkét esetben a növekvő mágneses vonzóerő hatására az (A) záródarab úgy változtatja helyzetét, hogy a hatástalan (Ns), ill. (S) mágneses körfolyam mágneses ellenállása csökkentetik, miáltal a mágneses erővonalfolyam eloszlása a két folyamban a hatástalan körfolyam javára változik meg, úgy hogy a feszültség növekedése alkalmával az (N) hatásos mező ereje csökkenni fog. A 6. és 7. ábrában föltüntetett két berendezés egyesíthető is az által, hogy pl. a 6. ábrabeli elektromágnest egy 7. ábrabeli önindukciótekerccsel kapcsolunk sorosan, a midőn is a két mozgó záródarab hatása egymást támogatja. A fönti példáknál a mozgó mágneses záródarab állásait ugyanazon tényező (feszültség vagy áramerősség) változásai szabják meg, melyek a befolyásolandó mezőt gerjesztik. Azonban, a mint ezt már föntebb említettük, a mozgó rész állását más tényező által is befolyásolhatjuk, mint a melyik az illető mezőt gerjeszti, pl. a főáramú mágnes vasmagjában elrendezett mozgó záródarab a feszültség változásaitól tehető függővé. Egy ily berendezés pl. szintén
