36949. lajstromszámú szabadalom • Újítások írógépeken

mely a zárókerék működtetésére szolgál. A részek a 13. ábrán föltiintetett helyzetben a (175) rugó közvetítésével tartatnak meg ; emellett a zárókampó a zárókerékkel nincs kapcsolatban és a (172) emelő vízszintes karja a (171) öntvény alsó végére támaszkodik, mely egyúttal a zárókampó visszafelé mozgásának határolása czéljából mint ütköző szolgál. A zárókampó szabad vége visszaszorított helyzetében rendszerint a (176) kar által tartatik, mely a zárókampókból oldalt kinyúlik (12. ábra) és egy rézsútos (177) pályán nyugszik, (18. ábra) mely a sortávolság nagyságát szabályozó és később leírandó (e) berendezés egy részét képezi. A (174) zárókampót a (178) rugó rendesen gyöngén lefelé nyomja; ezen rugó egyik vége a zárókampó szabad végére van erősítve másik vége pedig a szögemelő karjában lrendezett (179) horonnyal áll kapcsolatban. A (178) rugó arra is szolgál, hogy a főhengerzárókerékkel együtt a sorelőtolást eszközlő kampót bármely működésen kívül való helyzetében rögzítse és távol tartsa, ha a főhengert el akarjuk távolítani (20. ábra). Ha a (174) zárókampó visszavezettetett, akkor a rugó a (172) emelő legömbölyített végébe kapaszkodik, miáltal a kampó bármely helyzetében fogva tartatik. Az egyik helyzet teljes vonalakkal, a másik pontozással van jelezve (20. ábra). Ha a (167) fogantyút jobbra forgatjuk) akkor látni lehet, hogy a (164) tengely elforgatása és a (170) dugattyúnak ebből következő lenyomása a (172) szögemelő kilendiiléset idézi elő, ez által a zárókampó a zárókerékkel (16. ábra) kapcsolatba hozatik, mire az utóbbi elfordul és pedig addig, míg a zárókampóval mereven összekötött és attól lefelé nyúló (180) kar, a záró kerékbe (17. ábra) ütközik, ami által a zárókampó további előremozdulása megakadályoztatik. A (164) tengely elforgatása továbbá a (181) ütköző peczek (14. ábra) által korlátoztatok, mely a (167) fogantyú belső végéhez van erősítve és a (182) hasítékba nyúlik, mely a (163) csapágy csatlakozó végének alsó oldalán van elrendezve. A sortávolság az (e) sortávolság szabályozó berendezés segítségével szabályoztatik. Ez a (183) tolókából áll, mely a (148) állványon beállítható és hátsó végén a (177) orral van ellátva, melyen czélszerűen rézsútos (184, 185) pályák vannak kiképezve. A tolóka a beállított helyzetben a (186) csavarok által tartatik meg (12. ábra) melyek a tolóka (187) hosszhasítékán vannak átvezetve. A sortávolság-szabályozó hátra vagy előre mozgatható és különböző helyzetekben a (188) állító peczek által rögzíthető. A (188) állító peczek a (189) hüvelyben van elrendezve, melynek alsó vége nyitott és mely a tolókán elrendezett nyílásban van megerősítve. A hüvely fölső vége és a peczek alsó végén elrendezett (191) karima között a (190) spirálrúgó van elrendezve, mely a peczket a (163) csapágy fölső részében levő (192) kivágások egyikébe nyomja. A peczek fölső vége a fölső hüvelyfal egy nyílásán megy át és a (189) hüvely fölé tolt (193) kupakhoz van erősítve. A (193) kupak emelése és hátra vagy előre való mozgatása által a sortávolság szabályozó a kivánt helyzetbe hozható és abban a (193) kupak szabadon adása után rögzíthető. Ha a sortávolság szabályozó legelülső helyzetében van, mely a 12. és 13. ábrákban és a 18. ábrán teljes vonallal van ábrázolva, akkor a járókampó (176) karja a rézsútos (184) fölületre támaszkodik. Ha már mosta zárókampót hátrafelé mozgatjuk, akkor rövid idő múlva a (176) kar, melyet a (178) rúgó könnyen lefelé nyom, a (184) fölületről a zárőkampó mozgása közben lecsúszik és a zárókerék mellső oldalának egy fogába kapaszkodik és a zárókampó folytatólagos mozgása a főhengert úgy forgatja el, hogy a legszélesebb hézagot nyerjük. Ha a sortávolság szabályozót, amennyire csak lehet, hátrafelé mozgatjuk, amint ez a 18. ábrán pontozott vonallal van ábrázolva, akkor világos, hogy a (176) kar rendesen a rézsútos fölületen nyugszik és a zárókatwpó a zárókerék mozgásának nagyobb tartama alatt kapcsolaton kívül tartatik, amennyiben a zárókampó a zárókerékbe mindaddig nem kapaszkodhat, míg a (176) kar a rézsútos