36919. lajstromszámú szabadalom • Acetilénlámpa

_ 2 — 16) tányérok alatt (17, 18) spirálrúgók vannak elrendezve, melyek azokat fölfelé nyomják és ezáltal a (11,12) kúpszelepeket zárva tartják. A (8) harangra egy a (9) csövet körülvevő a kívánatos nyomás szerint választandó (19) súly helyeztetik. Ha már most a súllyal terhelt harang a vízbe sülyed, akkor a (15, 16) tányérokat a rúgók hatása ellenében egymásután lenyomja, miáltal először a (12), azután a (11) szelep megnyílik és a karbid a 4. ábrán jelzett nyilak irányában a vizbe hull, az azonnal fejlődő gáz a fölső (II) gáztérben helyezkedik el és onnan a karbidtartányon keresztül vezetett (20) csövön át a középső (21) csőbe jut, innen vagy közvetlenül fölfelé vagy pedig lefelé egy (22) vezetéken át az égőhöz áramlik aszerint, amint a készüléket mint asztali, vagy mint függő lámpát használjuk. Mihelyt a gáznyomás a (II) térben annyira nagyobbodik, hogy a (8) harang fölemelkedik, akkor először a (11), azután a (12) szelep a rúgók hatása alatt elzáródik, úgy hogy több karbid nem hullhat a vízbe, ellenben a uyomás csökkenésével a sülyedő harang a szelepeket újból kisebb vagy nagyobb mértékben nyitja. Ily módon a nyomás egy a harangra elhelyezett súly által megszabott határt soha túl nem léphet. A gázfejlesztés megszüntetésére, illetőleg a láng eloltására egy a (8) harang alsó pereme alatt elrendezett (23) forgattyúkar vagy exczenter segélyével történik, melyet (24) kulccsal elforgatnak, miáltal a (8) harang fölemeltetik és a (15, 16) tányérok tehermentesíttetnek, úgy hogy a szelepek elzáródnak, a gázfejlődés megszűnik és a láng kialszik. Az alsó (12) szelep nagyobb biztonság czéljából van alkalmazva, hogy az esetben, ha a (11) szelep nem zárna tökéletesen, az akkor esetleg áthulló karbidszemcséket fölrogja. Az ezen szelepeket képező kúpok oly elrendezésűek, hogy alkotóik egymást metszik. A készülék esetleges földöntéséből (az esetben, ha azt mint asztali lámpát alkalmazzuk) származható tűzveszély elkerülése czéljából még a következő berendezésről gondoskodtunk. A (21) cső alsó részében nagyobb belső átmérővel bír, s ebben egy kisebb, a (20) csővel közlekedő belső (25) csődarab van beforrasztva oly módon, hogy ennek fölső vége a vízszín fölött, de a (21) cső szűkebb része alatt maradjon. A (21) cső ebben az esetben alul csavarral elzáratik. E csövön a (25) cső forrasztási helye fölött apró (26) nyílások vannak, melyeken át a víz behatolhat és a (21 és 25) csövek közti teret kitölti. Ha már most a lámpa földől, az itt levő vízmennyiség a (21) cső szűkebb részébe hatol- és azt elzárva a lángot eloltja. A készülék fölül védővel van elzárva, mely a (21) cső kivezetésére szolgáló középső nyíláson kívül drótszövettel födött (27) nyílásokkal bír, hogy a (8) harang fölött állandóan légköri nyomás álljon fönn (3. ábra). Az esetben, ha a készüléket, mint asztali lámpát használjuk, akkor a (32) égőt a 2. ábrán látható módon a (21) cső végére csavaroljuk, míg ennek alsó nyílását elzárjuk. A (28) üveggömb vagy tulipán megerősítésére a következő egyszerű szerkezet szolgál. A födő középső nyílásába egy a gázvezető (21) csövet körülvevő, alul karimával bíró (29) csőtoldat van beillesztve, melyből három helyen (30) fülek vannak kihajlítva, erre tétetik reá a középen megfelelő kivágással ellátott és három (31) karral bíró (31') tulipántartó, mely a (30) fülek alatt elforgatva bajonnetzárszerüen rögzíttetik. A (31) karok a tulipán alsó peremének megfogására föl vannak hajlítva, de a karok egyike a fölhajlításon túl is megvan hosszabbítva, s ennélfogva a 2. ábrán pontozottan föltüntetett helyzetbelenyomható, hogy így a(28) tulipán behelyezhető legyen. A lenyomott rugalmas kar elbocsátása után visszatér eredeti helyzetébe és a tulipánt szilárdan rögzíti. Ha a készüléket mint függőlámpát akarjuk használni, akkor azt alkalmas (pl. a rajzon föltüntetett alakú (34) lirára vagy csillárra helyezzük, a tulipánt, tulipántartót és égőt eltávolítjuk és a (21) csö fölső végét csavarral elzárjuk, alsó végébe pedig a (32) égővel fölszerelt (21) csővezetéket becsava-