36907. lajstromszámú szabadalom • Váltóállító készülék
bír, metynek segélyével az állítómű kézzel is beállítható. A 6. ábra a, kitérő összelrendezését mutatja az itt ismertetett foganatosítási alakra vonatkoztatva. A négy (al a2) és (a3 a4) ívsín párosával az állítómű előtt és mögött van elrendezve és mind a négy (e) vonórúdjaik révén a közös állítóművel van összekötve. A vonórudak közül kettő-kettő az állítómű egy és ugyanazon (j), illetve (k) karjával áll összeköttetésben, úgy hogy a négy ívsín — mint már leírtuk — egymással kölcsönhatásban van. Ha tehát az (A) vonal (a2) ívsínje leszoríttatik, a pálya (C) felé szabaddá tétetik, melynek (a4) ívsínje szintén leszoríttatik, míg az (A) vonal (al) ívsínje és a (A) vonal (a3) ívsínje fölemelkedik és megfordítva. Föltéve, hogy az \ (A) vágányról egy vonatot vagy elektromos motorkocsit akarunk a (C) kitérő vágányra átvezetni, a vezető a kormányemeltyű (g) görgőjét az (a2) ívsín magasságára ereszti le, mely most a fölötte elhaladó görgő nyomása és forgása következtében akcióba lép, úgy hogy a (C) kitérő vágány az átmenetre szabaddá válik, míg az (al) és (a3) ívsínek az utána következő vonat számára a csúcssín átállítására alkalmas munkahelyzetbe emelkednek föl. A 6. ábra szerinti vázlatos rajzban pl. az átmenet az (A) vágányról a (B) vágányra szabad, mert a megfelelő (al) és (a3) ívsínek le vannak nyomva, míg az (A) vágányról a (C) vágányra való átmenetet beállító (a3) és (a4) ívsínek fölemelt helyzetben vannak. A (C)-ből (A)-ba való átmenet czéljából a vezető az (a4) ívsínt lenyomja, mi által a pálya szabaddá tétetik, mi mellett az (a2) ívsín szintén lesülyed, míg az (al) és (a4) ívsínek fölemelkednek. A (C) kitérő-vágányról az (A) fővágányra átmenő vonatoknál a kormányemeltyű görgője el is maradhat és az állítómű beállítása egészen önműködően egy kocsikerék útján történhet, a mennyiben a (B) és (C) vágányok ívsínjeit elég magasra fektetjük, hogy az illető kerékkarima azokat minden esetre biztosan érje. A téves váltóállítás e mellett teljesen ki van zárva. Minthogy a (C) kitérővágány (a4) ívsínje szintén fölemelt munkahelyzetben van, melyben a kocsikerékkel ütközésbe jut, ennélfogva az, mihelyt a vonat a (C) kitérő vágányról az (A) fővágányra megy át, leszoríttatik, mi által az állítómű működésbe jut és a pálya szabaddá tétetik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Váltóállító készülék, jellemezve megközelítőleg függélyesen álló támaszemeltyűkön nyugvó ívsín által, melyhez az állítóművel összeköttetésben álló vonórudak csuklósan vannak megerősítve és mely ezen alátámasztás folytán a vezető által az ívsín szintjére sülyesztendő kormányemeltyű-görgő vagy máseféle, vagy a kocsikerék karimája által a menetiránnyal ellenkező irányban kilengve leszoríttatik és meghúzatik és ezen mozgás folytán a váltóállítóművet működteti, mi mellett az ívsín működését egy erre ható rugalmas retesz egészíti ki. 2. Az 1. igényben védett váltóállítókészűlék egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy két-két ívsín van egymással és egy közös állítóművel összekötve, aképen, hogy ha az egyik ívsín lenyomatik, a másik az utána következő kocsi által való működtetésre alkalmas helyzetbe emelkedik föl. 3. Az 1. igényben védett váltóállítókészűlék egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy az ívsínt az állítóművel összekötő vonórúdba rúgó van beiktatva, mely a hőmérsékletváltozás előidézte hosszkiterjedés káros hatását elhárítja. 4. Az 1. és 2. igényben védett váltóállítókészűlék egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy az állítómű forgási csap körül vízszintesen ágyazott négykarú korongból áll, melynek a vágányra keresztben fekvő két karja a vonóí'udakkal áll összeköttetésben, míg a vágányirányban fekvő karok egyike a két csúcssín egy összekötő rúdjával áll kapcsolatban, hogy az állító mozgás a
