36888. lajstromszámú szabadalom • Vákuumfék berendezés időnként forgó tengelyről hajtott légszivattyúval
— 3 -1. ábra szerint egy (27) hengerből áll, melynek (28) dugattyúja (29) rúgó hatása alatt áll; ez a henger a dugattyú egyik oldalán egy (30) cső által van a főcsővezetékkel összekötve, míg a másik oldalon nyitott. Ha a fővezetékben fékezés czéljából a nyomást növeljük, akkor a dugattyú a teljes vonallal jelölt helyzetbe szoríttatik, miáltal a dugattyúrúd is annyira lesülyed, hogy a vezércsap emelője is a teljes vonallal jelölt fék-föloldó helyzetbe hozható. A főcsővezetéknek ezt követő légmentesítésénél a külső levegő növekvő túlnyomása a dugattyút a (29) rúgó hatása ellenében e pontozott vonallal jelölt helyzetbe hozza, mialatt a (31) dugattyúrúd a vezércsap emelőjét szintén a pontozott vonallal jelölt helyzetbe (menethelyzet) hozza. Ekkor az érintkezés a (25) kontaktussal megszűnik és a (24) vonatvezeték árama megszakad, miáltal a (11) szelep záródik. A (29) rúgónak oly erősnek kell lennie, hogy a vezércsap emelője a (25) kontaktust csak akkor hagyja el, hogy ha a főcsővezetékben a nyomás egyenlővé lett a különtartányban levő nyomással. A (11) szelepet elektromos vezérlés helyett pneumatikusan is vezérelhetjük, a mint a 3. ábrán föltüntetett berendezésnél látható. A (32) és (34) kamrák, melyek közül az első egy (33) cső által az (1) főcsővezetékkel a második pedig egy (37) csatorna által és egy (35) golyósszeleppel elzárható (36) nyíláson át a (18) csatorna által a (17) különtartánnyal van összekötve, az 1. és 2. ábrabeli berendezés (12) és (14) kamráit helyettesítik és egymástól a (11) szelep által elzárhatók. E szelep, melynek (38) rúdja a (35) golyósszelep állítására szolgál, egy másik (41) rúd segélyével egy (40) rúgó hatása alatt álló (39) dugattyúval vagy rugalmas hártyával van összekötve. A (32) kamra a dugattyú vagy hártya másik oldalán egy (42) cső révén egy a vonaton végigraenő külön fékföloldó (43) csővel közlekedik. A részek úgy vannak méretezve, hogy a (11) szelep mindaddig zárva marad, míg a külön-vezetékben egyelőre meghatározott nagyságú nyomás ural| kodik, tekintet nélkül arra, hogy a főcsőj vezetékben mekkora a nyomás és hogy a I részek a 3. ábrán föltüntetett helyzetet a fák megszorítása előtt vagy után foglalják el. Ha most megtörtént fékezés után a féket meg akarjuk oldani, akkor, — ha, mint föltételeztük, a (33) fékföloldó-csővezetékben nyugalmi állapotban atmoszferikus nyomás uralkodik — a vezércsap beállítása által a ; fékföloldó-nyomást csökkentjük, pl. az által, ; hogy a külöuvezetéket egy megfelelő nagy' ságú vakuumkamrával közlekedésbe hozzuk. Ekkor a (39) dugattyú vagy rugalmas hártya a 3. ábra szerint balra tér ki, miáltal a (11) szelep kinyílik és a fék épúgy, mint az 1. és 2. ábrabeli berendezésnél föloldódik. A főcsővezeték és a fékhenger légmentesítése " után a fékföloldó nyomást újból normális magasságra (atmoszferikus nyomásra) hozzuk és az által a (11) szelepet zárjuk. A vezérszelep emelőjének mozgatása szintén önműködően történhetik szintúgy mint azt az 1 ábrára vonatkoztatva leírtuk. Máskülönben a berendezés működési módja teljesen megegyezik az 1. és 2. ábra szerinti berendezéssel. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kétkamrás vakuum-fék berendezés időnként forgó tengelyről hajtott légszivatytyúval, az által jellemezve, hogy a két hengerkamra között egy a vonatvezető helyéről vezérelt zárószervvel ellátott összeköttetés van elrendezve, hogy mindkét kamrában a légszivattyú igénybevétele nélkül ezen összeköttetés megnyitása által a nyomást ki lehessen egyenlíteni. 2. Az 1. pontban igényelt berendezésnek szerkezeti megoldása, jellemezve az által, hogy a fékhenger fölső- és alsókamrája közötti, a fék megoldására szolgáló öszszeköttetés egy a vonatvezető helyéről vezérelt zárószer segélyével történik, mely a közlekedés létrehozásával egyidejűleg a különtartányt a fölsőkamrától elzárja oly czélból, hogy a fölső- és alsókamrában a nyomás kiegyenlítést a
