36882. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gőzgenerátoroknak és effélének csöppfolyós tüzelő anyagokkal való fűtésére

— 454 -való hasonló berendezésnek részleges képe, a hozzátartozó részeknek más kivitelével; a 3. ábra azon összekötő cső egy részének szerkezeti megoldása, melyen át az elégetendő folyadék a karburátorba szoríttatik; a 4. ábra a karburátornak egy szerkezeti megoldása. Az 1. ábrán látjuk a gyors gőzfejlesztésű (a) generátort, melyet fűtenünk kell és a (b) hajtóművet, mely a (c) és (d) szivattyúkat mozgatja; az első a vizet a (cl) vezetéken keresztül a generátorba és az utóbbi az elégetendő folyadékot a (dl) vezetéken át a fütőtérbe szorítja. Ezen új berendezésnél a (b) hajtómű az (e) és (f) emelőkarok, valamint a (g) vonórúd közvetítésével egy (h) légszivattyút is hajt, mely a (hl) vezetéken keresztül az elégetéshez szükséges levegőt szállítja. Ahelyett, hogy az elégetendő folyadékot egy saját lángja által hevített kigyócsőbe szorítanék, melyben ezen folyadékot elpárologtatjuk, mielőtt levegővel keverjük, a jelen találmány szerint azt egy szótporlasztó karburátorba nyomjuk, ahol egy igen szűk (néhány tizedmilliméternyi) nyílással bíró (i) csőbe torkol. A (h) szivattyú által beszorított levegő az (i) csövet körülvevő tölcséralakú (j) csőbe jut és ebben kiterjeszkedik; a (j) cső méreteit úgy választjuk, hogy az abban kiterjeszkedő levegő elég bensően keveredjék az elporlasztott folyadékkal. Az ily módon folyadékkal szaturált levegő már most egy kúposán kibővülő (k) kamrába jut, melynek belső falára néhány csöpp alkoholt vagy étert öntünk. Ezen alkoholt vagy étert akár gyújtóval, akár elektromos szikrával meggyújtva, az (1) emelőkar segélyével kézzel mozgásba hozzuk a szívattyúrendszert (feltéve, hogy a generátor hideg), mire az égő azonnal a legtökéletesebb módon működni kezd. A levegő és folyadékáram a (k) kamrában egy (m) ütközőre talál, az elégetendő folyadék jobb szétosztása és levegővel való bensőbb keveredése czéljából. Egy (p) lángtörő a gázoknak a csövek alatt való jobb szétosztására szolgálhat. Egy külön (o) tartányból táplált és a többi szerkezettől független (n) mécs lehetővé teszi, hogy az égőt időnként eloltsuk, 111. a szivattyúk működését beszüntessük, mely eset elég gyakran előfordul akkor, ha berendezésünket automobilokon alkalmazzuk. Ez esetben a folyadék égése hirtelen megszűnik, csupán a mécses lángja marad égve, úgy hogy semmi tüzelőanyag nem vész kárba, és a részek nem melegednek föl, ellenben újbóli megindításkor a levegőt és égető folyadékot szállító szivattyúk megindulásával egyidejűleg a víz is újból a generátorba kezd áramlani és az égés éppoly gyorsan újból kezdetét veszi. Ha igen nehezen égethető olajokat használunk, az elégetést azáltal könnyíthetjük meg, hogy a szivattyú által szállított leve• gőt előzőleg fölhevítjük. E czélból a (k) kamrát, melyben a láng keletkezik, az 1. ábrán látható módon egy második (kl) fallal vesszük körül, melynek belsejében a (h) szivattyútól érkező levegőt bevezetés előtt átáramoltatjuk. Vagy pedig a levegőt egy sokcsöves (q) kondenzátorba vezethetjük (2. ábra), melynek csövein a fáradt gőz áramlik át, míg a fölhevítendő levegő a csövek között halad a karburátor felé. Esetleg az elégetendő folyadékot,— hogyha túlsűrű, — szintén fölhevítjük tetszőleges hőforrás segélyével, akár a szivattyú előtt, akár utána, hogy ily módon elég folyóssá legyen; nevezetesen azt egy (r) kigyócsőrendszeren vezethetjük keresztül (2. ábra), mely akár az égési gázok (x) kiáramlócsatornájában, akár a fáradt gőz útjában, akár pedig bármely más helyen rendezhető el, ahol a folyadék hőmérséklete megfelelően növelhető. A 3. ábra az (i) cső végén elrendezett fúvóka sajátos szerkezetét mutatja, melyen át az elégetendő folyadék a karburátorba ömlik. Mint látható, ez a fúvóka egy rúgó által fészkére szorított szelepből áll, melynek közepén a folyadék-kivezető szájnyílás van elrendezve. Abban az esetben, ha tisztátalanságokat tartalmazó folyadékot használva, ezen szájnyílás betömődnék, az (s)