36858. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti teherkocsikon

— 3 — 18. ábrának 19—19 vonala mentén vett metszete); e czélból a kocsik végére szerelt (54) vasalás U-alakú keresztmetszetű (55) vályúja szolgál az (50) kar végének fölvételére és pedig a karnak közel vízszintes helyzetében Minthogy az (55) vályú, mint ez a 18. ábrából látható, a kocsi közepe felé eső részén zárt és á vasalás a (49) vezeték külső végétől a kocsi közepe felé esik, ennélfogva bármily rázkódtatások érnék is a kocsit, az (50) kar a (40) rudat semmi esetre sem engedi a (49) vezetékekben a kocsi közepe felé elmozdulni; nagyobb biztonság kedvéért az (55) vályút fölül az (57) lyukakon keresztül dugott (56) fémszalaggal is elzárhatjuk, mi által az (50) kart bármely irányú mozgásban meggátoljuk. A (45) és (46) fogasvezetékek fogai a vezeték két széle felé lejtősen képeztetnek ki, mint ezt á 12. ábrában (58)-nál látjuk; ennek az a czélja, hogy midőn a fogaskerekek fogasvezetékeikkkel kapcsolódnak az a kevés piszok, vagy szemcsés anyag is, a mely a vezetékeknek említett kiképezésénél fogva még azokba lerakódhatik. kiszoríttassék és kétfelé lehulljon. A vezetékek továbbá azonkívül, hogy a fogak kétfelé lejtősek, a fogak közötti mélyített részeken (69) lyukakkal láttatnak el (9—11. ábra), ugyancsak azért, hogy ezen lyukakon át a vezetékből minden piszok és finom szemcsék kihulljanak; ugyanilyen lyukak vannak a vezetékek végének (48) vízszintes részén is. Minthogy így a fogasmüvek önműködően önmagukat tisztítják, fölöslegessé válik azoknak a kocsik lerakódása után a személyzettel való tisztíttatása. Áttérve a homlokgerendáknak és kereszttartóknak ismertetésére, az egyik homlokgerendát az 5. ábrán látjuk föltüntetve; ez a kocsi egyik szélétől a másik széléig nyúló egyetlen tartó, fölül és alul a (60, 61) s középütt a (62) merevítésekkel; a tartón a már ismertett (49) hasítékokat, a vonórúd részére a (63) kimetszést és a két végén (64) kimetszéseket, valamint anyagmegtakarítás szempontjából a (65) hasítékokat találjuk. E tartókhoz vannak továbbá megerősítve, szinte megfelelő kihágásokban, a kocsikon ismert módon végigvezetett (66 merevítő rudak; a tartókhoz foglaltatnak továbbá a kocsik (21) homokfalának (67) középoszlopai, valamint a kocsi két sarkán (69a)| szögecsekkel vagy csavarokkal a (68) és (69) sarokoszlopok, melyek közül az utóbbi a kocsifalon belül foglal helyet (2. ábra). A homlokgerendákon belül, ezek szomszédságában, a főkereszttartók következnek; egy ilyen főkereszttartónak metszetét a 6. ábra tünteti föl. A tartó áll a (26) talpgerendák mindkét oldalán egy-egy négyszögalakú, s több mezőre osztott (70) szekrénytartóból, melyben az ismert (49) hasítékot és anyagmegtakarítás szempontjából (71) kivágásokat találunk. A szekrénytartók a talpgerendákhoz, illetőleg a fából való (72) gerendákhoz csavarokkal foglaltatnak; e gerendák egyrészt merevítik a talpgerendákat, másrészt arra szolgálnak, hogy hozzájuk a kocsik szilárd (22) padlóját foglalhassuk. A szélső talpgerenda és a mellete lévő talpgerenda közé mindkettőhöz szögecsekkel vagy csavarokkal a (73) szekrénytartót foglaljuk; a belső talpgerendákhoz is erősítünk (72) fagerendákat, ugyanazon czélból, mint ezt előbb említettük. A 6. ábra a főkereszttartónak csak felét tünteti föl és a két középső (26) talpgerenda között a (74) szekrénytartó foglal helyet. A főkereszttartónak végeit a kocsinak már oldalfalával (101) szalagokkal összekötött (100) gerendával foglaljuk össze; e gerendának alsó szélét (102) szögvassal erősítjük meg. A (70) szekrénytartónak külső szélén továbbá, hozzá és az alanta lévő (75) főtartóhoz (104)-nél megerősítve, a T-alakú (103) oszlop hatol keresztül. A belső talpgerendák mindegyike alá még egyegy (78) U-gerendát alkalmazunk, melyek a kocsi homlokvégétől kiindulva, a főkereszttartón túl egy, e közé és a szomszédos kereszttartó közé eső pontig nyúlnak, mint ezt a 3. ábrából láthajtuk; ezeken a gerendákon a főkereszttartók helyének megfelelően (79) kivágás van', avégből, hogy a gérendákat a (75) főtartó (80) részéhez alulról lehessen betolni és megerősíteni. A (76)