36832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kohósításra alkalmas brikettek előállítására

Megjelent 1906. évi szeptember hó 26-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 36832. szám. XII/d. OSZTÁLY. Eljárás kohósításra alkalmas brikettek előállítására. SCHULTE-STEINBERG HUGÓ FÖLDBIRTOKOS ÉS GYÁROS DÜRENBEN. Bejelentésének napja 1904 julius hó 27-ike. Elsőbbsége 1903 augusztus 13-ával kezdődik. A nyersvasgyártás poralakú vagy redves, vastartalmú hulladékainak (pl. a torokban összegyűlő pornak) vagy redves érczeknek brikettezésére eddig javasolt eljárások mész, cement és hasonló anyagok hozzáadására vonatkoztak, mely kötőszerekkel akarták a szükséges lekötést elérni. Ezen idegen alkatrészek hozzákeverése a kohósítási folyamatnál természetszerűen hátrányos következményekkel járt. Ezenkívül a brikettek szükséges porozitását nehezen lehetett elérni. Jelen találmány czélja a briketteket mész vagy czement hozzáadása nélkül előállítani. Kötőanyagnak a nagyolvasztó föltárt salakja alkalmaztatik; ezen kötőanyagot a követkéző módon nyerjük: Aprított, őrlött, stbszemcsés, legczélszerűbben fehér nagyolvasztósalakot tömören elzárható, mint forgatható dob kiképezett edénybe (kazánba) helyezünk. Ezen edénybe azután bizonyos ideig magas nyomás mellett vízgőzt bocsátunk be és az edényt forgatjuk, hogy a vízgőz mindenütt gyorsan hathasson. Ha bizonyos idő múlva a salakot a dobból kivesszük, akkor a salak kötőképessé vált, mert a vízgőz által mész- és kovasav tartalmának föltárása eszközöltetett. A kohósítandó anyaghoz, azaz a torokban összegyűlt porhoz, a redves érczekhez stb. az előbb leírt eljárás szerint kezelt salakot adagoljuk és pedig benső keverés mellett. Ezután a keveréket a formasajtóba helyezzük ; a sajtóból kikerülő brikettek megkeményedés után kohósításra alkalmasak. A gőzzel kezelt salak eszközölte a kötést. Ezen kötés azonban természetszerűen idővel erősebbé válik, úgy hogy előnyös a briketteket addig raktározni, míg a kívánt keménységi fokot elérték. Esetleg előnyös lehet a briketteket gyorsabb megkeményítés czéljából azon ismert eljárásnak alávetni, melynél a gőz nyomása az annak kitett briketteket megkeményíti. Kohósítandó briketteknél természetesen nem kívánunk rendkívüli keménységet, inkább szükséges, hogy azok a szállításnak és más mechanikai kezelésnek ellenálló szilárdság mellett bizonyos porozitással is bírjanak. Ezen szilárdságnak és porozitásnak a kemencze azon öveiben is meg kell maradni, melyekben a hőbehatás a hydrátvizet kiűzi, hogy egyrészt a brikettek szét ne omoljanak, másrészt a vegyi behatások számára nehezen vagy egyáltalán hozzá nem férhető csomó ne képződjék. A reakció kezdetén szükséges porozitás a hozzáadandó