36828. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikapcsoló
idejüleg a segédkapcsolótag is a kikapcsoló helyzetbe (3. ábra) forgattatik, úgy hogy erre a szomszédos kocsi kapcsolóhorga, valamint a (4) kapcsolóhorog is bekapcsolható. A (11) segédkapcsoló tagnak és a hozzátartozó (11c) horognak a kikapcsoló helyzetbe való beállításánál ugyanis a segédkapcsolótag (11b) részének a forgatható (4) kapcsolótagra kifejtett nyomása folytán az utóbbi is kikapcsoló helyzetbe vitetik, mely helyzet a 3. ábrában van föltüntetve, míg az 1. és 3. ábra ezen helyzetet pontozott vonalak által jelöli. Ha már most a (11) segédkapcsolótag kikapcsoló helyzetben van, akkor az ezen kapcsolással fölszerelt jármú oly járművel köthető össze, mely forgatható kapcsoló horoggal bíró középütközős kapcsolással van ellátva, amennyiben az egyik járművet egyszerűen a másik felé tolatjuk, mi mellett a két kapcsolóhorog egymásmögé kapaszkodik. Hasonló módon köthetünk össze a járművel oly járművet is, mely a találmány érceimében szerkesztett kapcsolással vau ellátva, ha a segédkapcsolótag nyitott helyzetben van. E mellett a kapcsolandó kocsi forgatható kapcsoló horga minden esetben ismert módon a megfelő (4) kapcsolóhorog mögé kapaszkodik és a két kapcsolóhorog egymásba akasztása után az illető (6) záróretesz záróhelyzetbe kerül, mi mellett a két jármű összekapcsolását biztosítja. Megjegyzendő még, hogy a találmány tárgyát képező kapcsolás közönséges (4) kapcsolóhorga, miután a fönt leírt módon a kikapcsolóhelyzetbe vezettetett, a (11) segédkapcsoló tagtól függetlenül záró vagy kapcsolóhelyzetbe vezethető, a nélkül, hogy emellett a segédkapcsoló tagot mozgatná, föltéve, hogy utóbbi annyira oldalt forgattatott, hogy a szomszédos jármű (4)* kapcsoló horgának pályáján teljesen kívül áll, mikor utóbbi kapcsoló helyzetbe mozog. Tegyük föl továbbá, hogy a leírt kapcsolás részei kikapcsoló helyzetben vannak ós hogy a kapcsolandó kocsi egyszerűen lánczvagy csavarkapcsolással van ellátva. Ezen esetben a (11) segédkapcsolotagot kapcsolóhelyzetbe vezetjük és pedig az által, hogy a (15) állítórudat megfelelően mozgatjuk, melynek (15a) karja a (13) emeltyűt elforgatja. Ezáltal a (11) segédkapcsolótag megfelelően elforog és ennek (11b) része a (4) kapcsolóhorgot záróhelyzetbe vezeti, mimellett a segédkapcsolótag önműködően záróhelyzetbe mozog. Ha a (4) kapcsolóhorog záróhelyzetben van, akkor a (6) záróhorog záróhelyzetben van és a (11) segédkapcsolótag a kapcsolóhelyzetben rögzíttetik. Ha a kapcsolóhorognak a nyitóhelyzetbe való átvezetésére a záróelem segélyével mozgatott részek alkalmaztatnak, akkora záróelemnek a kapcsolóhorog kiakasztásával járó mozgásánál úgy a (11) segédkapcsolótag. mint a (4) kapcsolóhorog is kiakasztóhelyzetbe forgattatik vissza, mi mellett a (11) segédkapcsolótagot a (4) kapcsolótag hátsó karja befolyásolja. Továbbá az említett berendezés mellett a (4) kapcsolóhorog a (11) segédkapcsolótagtól függetlenül is visszaforgatható a nyitóhelyzetbe, ha a segédkapcsolótag kikapcsoló helyzetben van. A leírt kapcsolás következőképen mőködik : Ha a (9) kikapcsoló emeltyű segélyével a (7) záróreteszt fölemeljük, akkor a (7) záróelem (6a) kiugrása a záróretesz (6a) kivágásába kapaszkodik, mihelyt a kiugrás és a kivágás egymással szembe kerül. A részek ezen helyzeténél a záróretesz nyitóhelyzetben tartatik, míg a (4) kapcsolóhorog nyitóhelyzetbe vezettetik. Ennek megtörténténél a (4) kapcsolóhorog tetőszerű (4a) kiugrása a (7) záróelem (7b) kiugrásába ütközik és a (7a) kiugrást a (6a) kivágásból kikapcsolja, mire a (6) záróretesz a kapcsolótag hátsó karjának toldatára esik és addig marad utóbbin, míg a kapcsolótag a kapcsolóhelyzetbe ismét visszavezettetik, a midőn az alátámasztását elveszítő (6) záróretesz a kapcsolóhorog hátsó karja elé esik és a kapcsolóhorgot fogva tartja. Ha a (6) záróreteszt addig emeljük, hogy (6a) kivágásába a (7) záróelem (7a) kiugrása bekapaszkodhatik, akkor a zaróretesz további fölemelésénél a (7) záróelem (8) forgáscsapja körül még jobban elforog és (7c)
