36800. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék elektromosság előállítására

SZABADALMI LEIRAS 36800. szám, vil/i OSZTÁLY. Eljárás és készülék elektromosság előállítására. TÖRLEY JÓZSEF PEZSGŐBORGYÁROS ÉS BENKŐ ISTVÁN MÉRNÖK, MINDKETTEN BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 január hó 8-ika. Jelen találmány azon eddig ismeretlen jelenség megfigyelésén alapszik, hogy ha egy porózus széntestet, illetve széntartalmú testet, mely pl. retortaszénből vagy más efféléből kerámiái kötőanyagokkal vagy ezek nélkül van előállítva, magasabb hőfokra, pl. 100—600° C.-ra hevítünk és azután ezen fölhevített széntestet valamely elektrolytba,, különösen azonban erélyes oxydáló hatású folyadékba, pl. salétromsavba vagy chrómsavoldatba stb. mártunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az ilyen módon bemártott széntest, teljes lehűtés után is, azt a sajátságot mutatja, hogy egy az elektromosságot vezető edényben foglalt elektrolytba mártva, vagy más, pl. fémelektródával együtt valamely elektrolytba helyezve, állandó elektromos áramot szolgáltat, mikor is az oxydáló folyadékban kezelt szén a pozitív pólust adja. A széntestnek a fönt ismertetett módon való kezelését «preparálás»-nak és magát a preparált széntestet «töltött széntest»-nek fogjuk nevezni a leírás további folyamán. Hogy a töltött széntest a közönséges széntesttől lényegesen eltérő elektromos tulajdonságokkal bír, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy egy nem töltött és egy töltött széntest valamely elektrolyton át elemmé kapcsolva áramot szolgáltat, mikor is a töltött széntest a negativ, a nem töltött széntest a pozitiv elektródát alkotja. A preparálás befolyásának meglepő hatását a széntest viselkedésére legjobban a következő példa bizonyítja: Ha egy közönséges széntestet hidegen egy elektrolytba, pl. konyhasóoldatba mártunk, mely vas vagy cinkedényben van elhelyezve, és a vas- vagy cinkedényhez, valamint a széntesthez egy-egy rézhuzalt kapcsolunk és a huzalok szabad végeit galvanométerrel kötjük össze, a galvanométer kitérést alig mutat. Ha azonban ugyanazon körülmények között oly széntestet használunk erre a czélra, melyet előzőleg fölhevített állapotban konyhasóoldatba mártottunk és azután lehűlni hagytunk, akkor a galvanométer erős és állandó kitérést mutat. Ha pedig a széntestet a fönt ismertetett módon chrómsavoldatban preparáltuk és kihűlés után használjuk az említett körülmények között elektróda gyanánt, rendkívül erős áramot kapunk, melynek feszültsége a másik elektróda minősége szerint l-8—2-6 voltot is elér. A töltött széntestek ezen tulajdonságukat bármi hosszú időn át megtart-