36740. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hydrogénsuperoxid elektrolitos előállítására

nálat előtt kénsavval való ismételt kifőzés útján teljesen megtisztítani. További nehézség abban van, hogy az anódaanyag gyanánt alkalmazott platina nyomokban oldatba megy. A legnagyobb mennyiségek olyan csekélyek ugyan, hogy közönséges chemiai módszerekkel ki sem mutathatók, de mégis elegendők arra, hogy a hiperkénsavnak, Caro-féle savnak és hidrogénszuperoxidnak rendkívül érzékeny elegyében magasabb hőmérsékletnél tetemes bomlásokat idézzenek elő. Föltalálónak sikerült ezeii minimális menynyiségú platinát különböző chemiai és elektromos kicsapási módszerekkel még tovább redukálni és ezáltal a hidrogénszuperoxid termelési hányadát az átalakulásnál fokozni. Ez sikerült pl. azáltal, hogy a hiperkénsavoldatokat rövid ideig diafragma nélkül alacsony katódás áramsűrűséggel elektrolizáljuk vagy pedig, hogy mindjárt azoknak elektrolitos előállításánál az anódatérbe egy segédkatódát helyezünk, melyen a főáramnak csekély törtrésze keresztülmegy. Chemiai úton kicsaphatjuk a platinát az oldatból ezeknek olyan fémekkel való kezelése útján, melyek nem gyakorolhatnak lényeges katalitos hatást a hidrogénszuperoxid és Caro-féle sav elegyére. Ha pl. a platinatartalmú oldatot alumíniummal, magnéziummal stb. hozzuk érintkezésbe, akkor a platina kicsapódik és ezen katalitosan hatástalan fémekkel helyettesíttetik. A leírt elővigyázató rendszabályok alkalmazásával sikerül olyan oldatok előállítása, amelyek hidrogénszuperoxid előállítására kiválóan alkalmasak és melyek lényeges oxigénveszteségek nélkül 80—100° C-ra fölhevíthetők. Ezáltal elérjük azt, hogy az átalakulásra szükséges időt rendkívül megrövidíthetjük. így pl. föltalálónak sikerült a hiperkénsavnak 21%-os oldatát 1.4 fajsúlyú kénsavban 50° C-nál 45 perez alatt csak 3% oxigén veszteséggel, 80° C-nál 15 perez alatt csak 5% oxigénveszteség mellett equivalens hidrogénszuperoxidoldattá átalakítani, míg ugyanezen átalakulás szobahőmérsékletnél 24 óra után sem volt még befejezve. Ami a képződött hidrogénszuperoxid elválasztását a kénsavtól illeti, úgy teljesen ki van zárva, hogy itt a hidrogénszuperoxid tisztítására rendesen használt módszereket alkalmazzuk, mert a hiperkénsav átalakulása csak erősen savanyú oldatban megy gyorsan és helyes módon végbe és miután magánál a reakciónál is még kénsav keletkezik, azért a keletkezett oldat könnyen tartalmazhat 80% és még több savat is. Természetesen lehetetlen ezen nagy savmennyiséget a szokásos módon barit alakban való kicsapás útján eltávolítani. Ellenben föltalálónak sikerült a hidrogénszuperoxid elkülönítésére két más utat találnia, nevezetesen az extrahálást és a desztillálást. Kitűnt, hogy a hidrogénszuperoxid erős kénsavban való oldatából kénéterrel vagy eczetéterrel teljesen kiextrahálható, anélkül, hogy a jelenlevő Caro-féle sav az oldatba átmenne és anélkül, hogy az alkalmazott extraháló szert ezen sav megtámadná. Folytonosan működő, pl. a Soxleth-féle elv szerinti extraháló készülékek alkalmazásával, a hidrogénszuperoxidot aránylag csekély mennyiségű éterrel teljesen kiextrahálhatjuk és ilyen módon tiszta és abszolút tartós, tetszőleges koncentrációjú oldatokban megkaphatjuk. Ami a desztillálást illeti, úgy kitűnt, hogy a hidrogénszuperoxid a hiperkénsav átalakulásánál keletkezett oldatból teljesen és veszteség nélkül ledesztillálható, ba az oldat katalizátorokat nem tartalmaz. Ezen oldatoli hevítésénél először híg, azután mindig koncentráltabb hidrogénszuperoxidoldatok mennek át és csak miután a hidrogénszuperoxidnak utolsó cseppje átment, akkor kezd a kénsav desztillálni. A Caro-féle sav, mely a hidrogénszuperoxid mellett mindig jelen van, amint azt megállapítottuk, nem megy át és ezért a desztillálásnak kellő időben való megszakításánál teljesen tiszta és ennélfogva határtalan ideig eltartható hidrogénszuperoxidoldatokat kapunk. Az egyes frakciók elkülönített fölfogása útján igen magas koncentrációjú termékek állíthatók elő.