36722. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kétütemű explóziós gépek töltésére

— 3 — működőén eszközölhető. Ilyen önműködő kapcsoló berendezést tüntet föl a mellékelt rajz 1. ábrája. Ha a gép a megindítása itt pl. nyomó levegővel az (A) tartányból történik, akkor az (a) kapcsoló szelep megemelése is ezen nyomó levegő segélyével eszközölhető. E czélból a nyomó levegőt az (e) csővezetéken keresztül, az (f) elzáró szelep megnyitása után, az (a) szelep (b) orsóján ülő, a (d) tokban mozgó (c) dugattyú alá vezetjük. Ezáltal a dugatytyú az (a) szeleppel együtt megemelkedik. Az (a) szelep visszaesését a nyomó levegő beömlésének megszüntetése után, a (g) orr gátolja' meg, mely a szelep megemelkedése közben a forgathatóan és rugalmasan ágyazott (h) orr mögé csappan. Az (a) szelep tehát a gép járásának egész ideje alatt nyitva marad. Ha a gép megindítása elektromosság segélyével történik, akkor az (a) szelep megemelését az annak meghosszabbított (b) orsóján elrendezett üreges (i) elektromágnes eszközli. Ha ezen elektromágnes az áram megszakítása után vonzó erejét elveszti, akkor ismét ugyanolyan módon, a (g) és (h) orrok meggátolják az (a) szelep elzáródását. Ep úgy, mint a megemelkedés, az (a) szelep elzáródása is önműködően történik. Ha ugyanis a gépet meg kell állítani, a nyomó vezetékben, szándékosan a (B) nyomó tartány mögött, elrendezett (V) szelepek elzáratnak. A (V) szelep orsóján ülő (m) menesztő tárcsa ekkor a (w) szögemeltyűkből ós (10) vonórúdból álló a (h) orrt kikapcsoló szerkezetet működteti. A (h) orr tehát visszahúzódik, miáltal a (g) orr szabaddá lesz. Az (a) szelep most ismét szabadon mozoghatóan, önműködően bezáródhatik. Ily módon a gép megállításával egyidejűleg a (Bl) tartányrész is, tartalmával együtt, önműködően elzáródik, mielőtt nyomáskiegyenlítődós mehetne végbe e tartányrészből a vezetékbe. A gép újbóli megindításánál tehát a (Bl) tartányrészben mindenkor a teljes töltő nyomás áll rendelkezésre. Hogy a gép megindíthatóságát, terhelés alatt is, még inkább fokozzuk, a gép lendítő kerekében fölhalmozott lejárási energiát lehet értékesíteni. Ezen energia a keveréknek a gépbe való bevezetése megszüntetése után a (V) szelepeken a töltő szivattyúk rövid időn át való tovább működését idézi elő. A (V) elzáró szelepek helyes elrendezése által az ezek által szállított mennyiséget tovább is a (B) és (Bl) tartányok vehetik föl. A szivattyú nyomó löketénél az (a) viszszacsapó szelep megnyílik, hogy annak megtörténte után ismét önműködően elzáródjék. Ily módon a (Bl) tartány a gép lejárása alkalmával mindenkor túltöltetik. Az ezen tartányban uralkodó feszültség most még magasabb is, mint a normális töltő nyomás, miáltal a gép, megindításánál, rögtön fokozottabb gyújtásokat kap. A nagy nyomó tartányok alkalmazása által tehát a gép megindíthatóságának nagy mértékben való javulása éretett el. Úgy a jellemzett töltő eljárás gyakorlati foganatosításának, mint a nyomó tartányok kapcsolásának azonban még egy akadály áll útjában, mely szintén elhárítandó. Ha ugyanis a részben a kibocsátó hasítékok zárása után történő töltéshez a töltő súly nagyobbítására nagy töltő nyomást akarnánk használni, akkor az (s) bebocsátó szeleprúgónak is (2. ábra) megfelelően nagy feszültséget kellene adni, hogy a szelep időelőtti megnyílása meggátoltassák. Ezáltal azonban igen nehéz, a kopásnak erősen kitett kormányrudazatra volna szükség. De a gép megindításánál keletkező erős nyomásingadozások is kedvezőtlenül nyilvánítanák befolyásukat a bebocsátó szelepek működésére. Itt ismét a tartányban uralkodó kezdeti nyomással egyenlő feszültséget kellene a bebocsátó szeleprúgónak adni. A töltési periódus alatt bekövetkező erős nyomáscsökkenés folytán azonban a rúgó a szelep zárása alkalmával oly nagy túlnyomást kapna, hogy erős ütéssel záródnék el. E nagy hátrány tényleg fönnáll a meglévő kétütemű rendszerek bebocsátó szelep kormányzó szerkezeténél. Hogy tehát a hátrányt megszüntessük, a bebocsátó szelepeket úgy az absolut töltő nyomások, mint a nyomásingadozások ha-