36696. lajstromszámú szabadalom • Berendezés önműködő lövőfegyvereknél a tölténnyeknek szekrénytárakból való bevezetésére

mozgását, hogy ez az emelő a tár fenekén kiképezett (30) kivágásba fogódzik. Az 5—22. ábra a töltények bevezetésére szoigáló berendezés részleteit, a 23—28. ábra annak általános elrendezését ábrázolja. A 13., 14. és 15. ábrán látható (11) töltényadogatónak az egymás fölött fekvő töltények számának megfelelő számú (12) ujjpárja van, az adogató azalatt, mialatt a záródugattyú hátra és előre mozog, a következő négy mozgást végzi: Első sorban is a 28. ábrán látható állásából jobbfelé mozog, mikor a (12) ujak egymás után a következő tölténysort alkotó töltények közé fogódzanak és ezeket annyira távolítják egymástól, hogy ha peremes hüvelyű töltényeket használunk, az épen legfölül fekvő tölténynek a töltőűrbe való bevezetését az alatta levő töltény pereme nem akadályozza. A (11) adogató ekkor kevéssel a záródugattyú visszafelé mozgásának befejezte előtt vagy után fölemelkedik, ezenközben a sor összes töltényeit körülbelül egy töltény vastagságának megfelelő úton fölemeli és így az épen legfölül fekvő töltényt a töltőűr elé emeli. Amint a záródugattyú előre mozgásának egy részét befejezte és a töltényt a csőbe betolta, az adogató annyira balfelé mozog, hogy újjai a töltények közül kilépnek; ekkor a töltényeket egy később leírandó berendezés mindaddig fölemelve tartja, míg az időközben lefelé mozgó adogató újjai ismét a töltények közé nem jönnek. Mikor a záródugattyú előremozgását majdnem teljesen befejezte, az adogató lefelé mozog és kezdeti állásába tér vissza. Ez a négy mozgás minden lövésnél ismétlődik. Mikor a sorban legutolsó töltény kerül a legfölső ujjpárra, a második ujjpáron kiképezett (13) kilincsek többé terhelve nincsenek, ezért az ezekre ható rúgók a kilincseket szabadon fölfelé forgathatják. Eme kilincsek már most akkor, mikor az adogató a fölső jobb végállásban van, a legközelebbi (3) és (4) elválasztóléczeken alkalmazott (14) kiugrásokba (1. ábra) fogódzanak és mikor az adogató balfelé mozog, a tölténytárt magukkal viszik, úgy, hogy a következő tölténysor kerül a záródugattyú alá. A 27. ábrán az adogató a jobb fölső, a 28. ábrán a bal alsó végállásában látható. Az adogatónak ujjpárjai különböző hoszszúak. illetve az ujjak végei különböző távolságokban vannak a töltény soroktól. Csupán ez teszi lehetővé, hogy egymás fölött nagy számban elhelyezett töltényt tartalmazó társzekrény eket alkalmazzunk, anélkül, hogy az egyes sorok alatt rúgónyomás alatt álló adogatókat és az így fölfelé szorított töltényeket lefogó födelet kellene alkalmazni. Mint az a 27. és 28. ábrából kitűnik, az adogató jobbfelé mozgásánál a tárban legalul fekvő töltény a legalsó és negyedik ujjpár közé kerül, anélkül, hogy eme sor töltényei egyáltalában vagy nagyobb mértékben megemelkednének. Mikor az adogató jobbfelé mozog, az összes az aránylag hosszú negyedik ujjpár fölött fekvő töltények emez ujj vastagságának megfelelő mértékben megemelkednek. Azután a harmadik ujjpár emeli meg a három legfölső, azután a második ujjpár a két legfölső és végül az első ujjpár az utolsó töltényhüvelyt az illető ujjpár vastagságának megfelelő úton. Ily módon az adogató az egész tölténysort magassági irányban széthúzza, fölfelé mozgatásánál pedig az egész tölténysort megemeli. Ha az ujjak nem volnának elég hoszszúak, mind egyidejűleg lépne a töltények közé és így a legfölső töltények megsérülhetnének. Az adogatót függélyes irányban a (15) rúd (16. és 17. ábra) mozgatja, mely (16) talpával az adogató megfelelő hornyába fogódzik. Eme függélyes mozgásnál a töltényadogató a (18) vezetődarabban (10., 11. és 12. ábra) van vezetve, mely a maga részéről ismét a tokon kiképezett (19) vezetékben van vízszintes irányban vezetve. <5., 6. és 7. ábra). Eme (19) vezetéken oly berendezés van alkalmazva, mely az egyszer megemelt sornak töltényeit a megemelt helyzetben tartja. Ezt a berendezést vagy hullámvonalban, meghajlított rúgók (7., 9., 18—23., 27. és 28. ábra), vagy rugalmas támasztékok (5. ábra) vagy végül külön mozgatható ujjak