36620. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sebességhatárok jelzésére

Megjelent 1906. évi szeptember lió 7-ón. MAGY. SZABADALMI KIR. H1VATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 36620. szám. VII/f. OSZTÁLY. Berendezés sebességhatárok jelzésére. DAHL JÁNOS FESTŐ ÉS MARTIN MIKSA MECHANIKUS BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 október hó 12-ike. Jelen találmány tárgya járművek vagy általában forgó testek sebességének csoportos (pl. a 10—15 km. vagy 15—20 km. stb. között fekvő sebességek) jelzésére szolgáló berendezés. A találmány lényege abban áll, hogy a csoportos jelzésekkel ellátott testet (pl. tárcsát) egy tengely, mellyel a jelzőtest nincs szilárdan összekötve, oly módon viszi magával és forgatja el, hogy ezen forgás bizonyos előre megállapított sebességhatároknál (pl. 10, 15, 20 stb. km.-nél) megakasztható, és pedig oly szerkezet (pl. lendítő golyós szabályozó) segélyével, melyet a jármű maga hajt s mely oly rendeltetéssel bír, hogy a forgásba hozott jelzőtestet az előre megállapított sebességhatárok elérésekor megakassza, illetve a megakasztást megszüntesse. Ennélfogva a jelzőtest két-két sebességhatár (pl. 10 és 15 km.) között kénytelen nyugalomban maradni s ily módon az illető (10 és 15 km. között fekvő) sebességcsoportot jelezni. Jelen találmány azon nagy előnyt nyújtja, hogy a jelzőtest (jelzőtárcsa, regisztráló tű stb.) mozgatására ós megakasztására szükséges erőt nem magának az érzékeny mérőkészüléknek (pl. lendítő golyós szabályozónak) kell szolgáltatnia, a mi a jelzés pontosságát csökkentené, sőt meg is szüntetné, hanem magának a járműnek vagy forgótestnek, míg a mérőkészülék csakis a megakasztó, illetve kioldó szerkezetet működteti, úgy hogy a regulátor pontosan működhet. Mivel a jelzőtest mozgatását és megakasztását más erőforrás, és pedig a jelen esetben a járműnek mindig bőven rendelkezésünkre álló forgási energiája végzi, ennek következtében nagy és jól látható jelzőtárcsák alkalmazhatók s szembetűnő jelzések létesíthetők. A mellékelt rajzok a találmány tárgyának egy kiviteli alakját tüntetik föl, mely az 1. ábrán fölülről nézve látható, míg a 2. ábra a megakasztó szerkezet homlokrajzát mutatja. Az (S) jelzőtárcsa (1. ábra) szilárdan van az (A) hüvelyhez erősítve, mely a (B) tengely körül némi súrlódással forgatható, úgy hogy a tengely a tárcsát magával viheti. A megakasztó szerkezet csillagalakú (P) tárcsája (2. ábra) szintén szilárdan van az (A) hüvelyhez erősítve. A (P) tárcsán a (hl, h2 stb.) megakasztó karok ülnek, melyeknek (X) forgáscsapjaj a tárcsa közép