36610. lajstromszámú szabadalom • Eljárás káka és hasonló növények földolgozására fonható rostok nyerése czéljából

Megrfelent 1906. évi szeptember hó h~én. AIAGY . SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 86610. szám. XIV/a. OSZTÁLY. Eljárás káka és hasonló növények földolgozására fonható rostok nyerése czéljából. HATVANY-DEUTSCH KÁROLY NAGYIPAROS BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 október hó 20-ika. A káka, sás és más ilyen növények előkészítésére a jelen eljárás szerint alkálikusan ható lúgot használunk és az eljárást pl. a következő módon foganatosíthatjuk: A megszárított kákát stb. függélyes, fölül és alúl nyitott, szitaszerűen átlyukgatott hengerekben összesajtoljuk, mire azt megfelelően alakított kazánokba tesszük, melyeket elzárunk és légszivattyú segélyével evakuálunk. Ezután a kazánon elrendezett szelepen át 17a—2%-os, közönséges szobahőfokú nátronlúgot hagyunk benyomulni a függélyesen álló kazánba, úgy hogy a kákamassza teljesen lúggal legyen 'körülvéve. Miután a káka 6—7 órán át vakuumban volt, levegőt juttatunk a kazánba, a fölösleges lúgot kifolyni hagyjuk, a kákát gyöngén kisajtoljuk, úgy hogy benne körülbelül súlyának háromszorosával egyenlő súlyú nátronlúg maradjon vissza, mire a kákamasszát elzárható és gőzkigyók vagy melegvízvezeték segélyével fűthető kamrába helyezzük, melyben a kákát 6—8 órán át 50—70° C. hőmérsékre hevítjük. Ezután a kákát kivesszük, a fölszívott folyadéktól sajtolással megszabadítjuk, mire a képződött rostmasszát kimossuk, megsavanyítjuk és ismert módon további földolgozásnak vetjük alá. Az 50—70° C. hőmér3ékre való fölmelegítés közvetlenül a vakuumkazánban is eszközölhető és pedig úgy alacsonyabb, mint közönséges nyomásnál. A visszamaradó nátronlúg a legközelebbi műveletnél újból fölhasználható, azonban legalább is ugyanolyan mennyiségű friss lúgot kell még hozzáadni, mert különben a nyert termék nem elég szép; vagy pedig egy egész szitahenger-batteriát alkalmazunk, miközben az első, végig kezelt szitahengerből az elhasznált lúgot a legközelebbi, még végig nem kezelt szitahengerbe vezetjük, míg a friss lúgot a legközelebbi, még egyáltalában nem kezelt szitahengerbe öntjük s. i. t., úgy hogy tehát a lúg folytonos cirkulációja megy végbe és a lúg teljesen kimerülve hagyja el az utolsó szitahengert. A legszebb rostanyagot a lúgnak csak egyszeri alkalmazásával érjük el. Ez esetben czélszerüen kissé gyöngébb, csupán 1%-°S

lúgot használunk és a kazán töltését úgy szabjuk meg, hogy lehetőleg csekély folyadékmennyiséggel beérjük. Rendszerint 100 kg. kákára 500-700 1. folyadékot számítunk. Az eljárás egy másik szokatlan foganatosítási alakja szerint a bevezetésben ismertetett módon sajtolt káka megfelelően alakított nyomókazánba jön, mely 17a— 2%-os lúggal van megtöltve, azután a ká-