36580. lajstromszámú szabadalom • Betét centrifuga dobok számára

31egjeleut 1906. évi szeptember hó 4-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 36580. szám. x/f OSZTÁLY. Betét centrifugadobok számára. ENKÖPINGS MEKANISKA WERKSTADS AKTIEBOLAG CZÉG ENKÖPINGBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 február hó 22-ike. A jelen találmány tárgya a centrifuga­dobok betétjének azon typusához tartozik, melynél a betét vékony lemezekből áll, me­lyek a, dob centrális bevezető csöve körül körben elrendezve, ezen csőtől a dobsugár irányától eltérő irányban a dobfalig nyúl­nak és külső végükkel a dobfalhoz feksze­nek, míg magassági irányukban a dobten­gcllyel párhuzamosak vagy ehhez kissé fer­dén állanak. Ezen lemezek rendszerint haj­lított alakkal bírnak, úgy, hogy külső vé­gük felé a dobsugár irányától mindjobban eltérnek; ezen czélból azonban a lemezek tört, sőt egyenes alakkal is bírhatnak, ha csak a dobsugarakhoz képest ferdén álla­nak. Hogy ezen lemezek összetartassanak és a dobba beillesztésnél, ill. ebből való kivételnél egymástól el ne kiilöníttessenek, azokat belső vagy külső szélükön egymás­sal csuklósan kötik össze úgy, hogy azok a dob forgása közben szabadon egymáshoz fekbetnek. Hogy azonban a centrifugális erő a lemezeket szorosan egymáshoz ne szó­lítsa, azokat fölforrasztott emelkedések­kel, léczekkel, vagy hasonlókkal kell el­látni, melyek a lemezeket megfelelő távol­ságban tartják egymástól. Az ily léczeket vagy emelkedéseket meglehetősen nagy számban kell a lemezeken elrendezni, mi­vel különben a lemezek a léczek vagy emel­kedések közötti részükön könnyen behaj Iá­nak és elgörbített alakot kapnak. A jelen találmány már most az ily leme­zeknek oly elrendezését czélozza, melynél a léczek vagy emelkedések fölöslegesekké válnak és így a lemezek közötti közök a lemezek egész kiterjedésében nyitottak vagy szabadok maradhatnak. Ez által to­vábbá lehetővé tétetik, hogy a lemezeket belső szélükön szilárdan kössük össze egy­mással, mivel a nyitott közök könnyen tisz­títhatók annélkiil, hogy a lemezeket szét kellene szedni. Ily módon a betét egy egy­séges szilárd testté válik, mely a dobba könnyen beilleszthető vagy abból kivehető és egyébként is könnyebben kezelhető, mint a szokásos, több laza, apró darabokból ösz­szetett betétek. Ezt az által érjük el, hogy az egész be­tétnek úgy fölül, mint. alul, kifelé kúpos vagy konvex alakot adunk, a kúp tengelyét a dob tengelyével összeesően szerkesztjük és a dob belső üregének a fenéken és fö­lül a megfelelő alakot adjuk úgy, hogy a betét a kúpcs vagy konvex fölület mentén a dobon szilárd támaszra talál. A dob tehát föl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom