36575. lajstromszámú szabadalom • Önműködő árammegszakító berendezés elektromos kemenczékhez és hasonlókhoz

- 3 -Ezeken vannak a fémből készült (c, cl) ellendarabok a kellő távolságban szorítócsavarok útján fölerősítve, a kapcsolódarabok és ellendarabok között pedig két platinából vagy más nehezen olvadó fémből készült (d és e) tartódrótok befogva, melyek végei oly czélból, hogy a fémből vagy ötvözetből készült és például az (la) ábrán látható módon alakított (f) kiolvadódrót befogható legyen, föl vannak hasítva, A 4— 6. ábrán látható, egyebekben az 1—3. ábrán föltüntetett módon kiképezett, dugónál a (d, e) peczkek végeiken nincsenek egyszerűen fölhasítva, hanem fölhasított (h, i) hüvelyek gyanánt vannak kiképezve, a tetszőleges módon alakítható (f) kiolvadódrót pedig nem nemes fémből készült, rúd vagy hüvelyalakú (j, k) tartók útján van a bevezetőleg jelzett módon fölerősítve, melyek a (h, i) hüvelyekbe dughatok be, hogy a kiolvadódrótot a (d, e) tartópeczkeken rögzítsék, anélkül, hogy ez eme peczkeket érintené. Valamely az egyik vagy másik módon kiképezett (a) dugót az elektromos áram útján fűtött kemenczébe, pl. valamely tokos kemenczébe oly módon dugjuk be, hogy csakis az (f) kiolvadódrótokat közvetve vagy közvetlenül tartó (d, e) peczkek nyúljanak be a kemenczébe. Ha a kemencze fűtőellenállásait (g) platinalemezek vagy csíkok alkotják, melyek az áramot az áramkör zárása után hővé alakítják át, a találmány szerint szerkesztett dugó használata czéljából az egyik vagy másik lemezben vagy csíkban a 7. és 8. ábrán látható módon a fém átvágásával egy furatot alkalmazunk, a furat szélein pedig oly hornyokat alkalmazunk, hogy a dugó fémes kapcsolódarabjai a dugó bedugásánál a (g) ellenálláslemez furatának széleivel érintkezésbe jöjjenek, mikor a dugó a kiolvadódrót útján zárja az áramkört, a (d) és (e) tartópeczkek pedig oly módon nyúlnak be á kemenczébe, hogy a fűtőellenállást nem érintik. Az átvágott ellenálláslemez két vége a fűtőáramkör két sarkát alkotja, mely fűtőáramkört a dugó bedugásával zárjuk. Míg a kemencze hőmérséklete az előre meghatározott legmagasabb hőfokot el nem érte, az elektromos áram a fűtőlemez egyik feléből, annak másik felébe akadály nélkül mehet át a ki olvadó dróton és ennek másik (g) feléből az áramforrás másik sarkához juthat. Ha azonban a kemencze hőmérséklete ezt a hőfokot eléri, sőt ezen túlhalad, a kiolvadódrót megolvad és az áramkört azonnal megszakítja, mi a kemencze lassú lehűlését vonja maga után. Ekkor a dugót kihúzzuk és ha az 1—3. ábrán látható módon van alakítva, a kiolvadódrót végeit a (d, e) tartópeczkek hasítékaiból kihúzzuk, azután pedig a (d, e) peczkekbe újabb fűtődrótot húzunk be és a dugót újobb használatra előkészítjük. Ha a dugó a 4—6. ábra szerint van alakítva, a kiolvadódrót végeit (j, k) tartóikkal együtt a (d e) tartópeczkekből kihúzzuk és új kiolvadódróttal és tartókkal helyettesítjük, mikor a dugó újabb használatra ugyancsak kész. A 9. ábrán látható foganatosítási alaknál a (b*) burkolatban egy (al) tok van elhelyezve, a burkolat és tok alkalmas módon olyképpen nyitható, hogy a fölső része bizonyos tekintetben fedelet képez. A (b*) burkolat és az (al) tok között levő tér előnyösen az (1) hőszigetelővel van kitöltve, mely a hő elvezetését meggátolja. Az (f) kiolvadódrót a kemencze egész hosszán végignyúlik, a kemenczefalba, hőszigetelő rétegbe és a burkolatba eső részén pedig szigetelve van, míg végei a kemencze külső oldalán alkalmazott (dl d2) sarokszorítókba vannak befogva, melyek a kiolvadódrót bekapcsolásával zárt fűtőáramkör sarkait képezik. így a kiolvadódrót is része a fűtőáramkörnek, mely megszakad, amint a kiolvadódrót a kellő hőmérséklet elérésénél megolvad. Az elektromos fűtőellenállás tetszőleges alkalmas módon lehet a tok falában vagy falán, legelőnyösebben pedig a tok födele gyanánt szereplő részen elrendezve, mint azt pontvonalasan a 9. ábrán föltüntettük. Eme vonalak azonban csupán a fűtőellenállás sémáját tüntetik föl, mely az áram útját követni engedi. A 10. ábrán látható foganatosítási alak-