36545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mesterséges kenderháncs előállítására

Megjelent 1906. évi szeptember hó 3-án. MAGY. KIR. SZABADALMI wSM HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 36545. szám. XIV/a/1. OSZTÁLY. Eljárás mesterséges kenderháncs előállítására. VEREINIGTE KUNSTSEIDEFABRIKEN A.-G. CZÉG KELSTERBACHBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 február hó 26-ika. A fától megszabadított, természetes fésületlen kenderháncsnak keskeny, kb. fél méter hosszú szalagokban való alkalmazása különösen a kalapiparban fordul elő nagy mértékben. A földolgozást azonban nagyon megnehezíti azon körülmény, bogy az egyes háncsszálak csak nagy fáradsággal foglalhatók össze olyan keskeny szalagokká, amilyenek a folytonos eljáráshoz alkalmasak. Az egymás mellé helyezett háncsszálak nem egyenlő vastagok és szélesek, ami az egyenes növényekből való előállítás módjából is következik s amellett az öszszekapcsolási helyek nagy száma az ilyen háncsszalagok műszaki alkalmazását rendkívül megnehezíti. Ezen nyers terméket sajátos sárgás tompa fény jellemzi. Jelen eljárás célja a fönti nyers termékhez hasonló külsejű, azonban annak hibáitól mentes anyag előállításában áll, mely tehát korlátlan hosszúsággal, egyenletes szélességgel ós vastagsággal bír, anélkül, hogy zavaró csomókat mutatna föl. Már állítottak elő szalagokat oly módon, hogy a kívánt szélesség szerint többé-kevésbé párhuzamosan fekvő szálakat összeragasztottak. Azonban az így készült szalag külseje a készítéséhez fölhasznált anyagnak felel meg, pl. a tiszta selyemszálakból készített szalag a természetes selyem jellegzetes fényével bír, míg a műselyemnek fényesebb, szalmaszerű külseje van. A fehérített gyapotból készült szalag a nyersanyagnak halvány-fehér, tompa színárnyalatát mutatja. Azonban a kenderháncs jellemző bágyadt fényét és színét, valamint egyenletes festhetőségét az eddig ismert termékek egyikénél sem találjuk föl. Jelen találmány szerint ezt úgy érjük el, hogy egy selyemből, műselyemből, csillogó anyagból, mercerizált gyapotból vagy efféléből álló fényes fonalat egymagában, vagy két vagy több ilyen fonállal kapcsolatban valamely kötő- vagy ragasztószerrel fényessé teszünk és megfestünk, midőn a fonalakat ezen kötőszer segélyével a kenderháncs szélességével biró keskeny szalaggá dolgozzuk föl. Egy, vagy több, természetes selyemből, műselyemből, cöillogó anyagból, viscoseselyemből, mercerizált gyapotból és effélékből álló fényes fonalat földolgozás után vízben oldhatatlan kötőszeren, pl. kollodiumon, föloldott cellulosán vagy viscosén húzunk át. A fölös kötőszer letörlése után a fonalak at szárítás vagy fölbontás (savakon való áthúzás) által rögzítjük és az így kapott szalagot motollára vagy csévére gombo-