36510. lajstromszámú szabadalom • Eljárás konzervbrikettek előállítására mezőgazdasági haszonnövényekből

Megjelent lí)OG. évi augusztus hó 28-án. íVlAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 36510. szám. I V/e. OSZTÁLYEljárás konzerv-brikettek előllítására mezőgazdasági haszonnövényekből. BÁRÓ MATTENCLOIT RICHÁRD, FÖLDBIRTOKOS PISCHELYBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 szeptember hó 20-ika. A táppogácsák, sajtolt takarmány, stb. előállítása eddigelé alkalmazott összes eljárásoknál a közönséges arató-eljárás szerint kapott szénát vagy szénaszecskát dolgozzák föl, mely más takarmányanyagokkal, mint gabonadara, liszt ós hasonlókkal takarmánypogácsákká sajtoltatik. Mindezen eljárások főleg csak az erőtakarmányszerekből és szénából álló keverék térfogatának csökkentését czélozzák és épen a széna vagy szénaszecska alkalmazása folytán azon hátránnyal bírnak, hogy a füvekben, lóherefajtákban, elegytakarmányokban, stb. tartalmazott legértékesebb növény- ós tápanyagok veszteségei már az aratás eddigelé szokásos módja folytán is (a lekaszált takarmánynövényeknek az időjárás állandó behatása mellett a helyszínen való fekve hagyása és azoknak a mezőn vagy a rétföldön a levegő által való szárítása egészen a széna megforgatásáig) elkerülhetetlenek. Ezen hátrány természetesen a szénából és szénaszecskából álló keverékek konzerválásnál is érezhetővé válik. Ezzel szemben a találmány tárgyát képező eljárás tartós és tápanyagtartalom tekintetében teljes értékű konzervbrikketteknek mesterségesen szárított takarmánynövényekből való előállítását czélozza és az eljárás lehetővé teszi, hogy az utóbbiak épen a legjobb növényrészek és a legértékesebb tápanyagok lényeges veszteségei nélkül komprimáltassanak. Ily módon a mezőgazda eszközzel bír, hogy takarmánynövényeket függetlenül az időjárástól és a fejlődés bármely tetszés szerinti állapotában, kezelhető, tartós és nem éghető konzervbrikettek alakjára hozzon. Az eljárás foganatosításánál a frissen kaszált zöldtakarmányt vagy az ebből előállított szecskát szárítókészűlékbe helyezzük és mesterségesen szárítjuk. A szárított anyagra ezután rövid időn át vízgőzt fuvatunk és ezáltal egyrészt sterilizáljuk, másrészt bizonyos mennyiségű nedvességet adunk az anyagnak. Ily módon elérjük, hogy a mesterséges szárítás által víztartalmától teljesen megszabadított és így a helyes konzerválására alkalmassá tett takarmánynövények a gőz által csak annyi nedvességet kapnak, mint a mennyi szükséges, hogy a növények a sajtoláshoz kellő nyujthatósággal és kötőképességgel bírjanak és hogy a sajtolt anyagok alakjukat megtartsák. A gőz hozzávetése által egyidejűleg megakadályozzuk, hogy a takarmány később a levegőből nagyobb vízmennyiségeket