36474. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőberendezés Solignac - Goille-féle kazánokhoz

— 2 — kapcsolókamrája között a tüzelőberendezés igénybevételének és huzatának megfelelően méretezett (e) nyílást hagy szabadon; ezt a nyílást szükség esetén szabályozóval is fölszerelhetjük, hogy keresztmetszetét módosíthassuk ; 3. az (f) lángterelő, mely élőiről hátrafelé nyúlik, a csőnyaláb fölső része alatt fekszik és a (b) térnek megfelelően elrendezett és a tüzelőberendezés igénybevételének, valamint a csősorok számának megfelelően méretezett (g) teret hagy szabadon; 4. a (h) közfal, mely hátulról előre nyúlik és a csőnyaláb fölső része fölött van elhelyezve. Eme közfalak szerepe a következő: A rostélytól a lángok az (a) közfal alatt haladnak el és ennek hátsó vége körül kanyarodva, két ágra oszlanak: az (1) ág közvetlenül a csőnyaláb alsó részének hátsó végén lép be eme nyaláb csövei közé, a (c) közfal alatt elhaladva és ezt megkerülve, a nyaláb két része között lévő (i) szabad térbe jut, míg a másik ág a (2) nyilak irányában az (a) közfal fölött a (b) téren húzódik végig, tehát a csőnyaláb hűtőhatásának mindaddig kitéve nincs, míg az eddig lényegében vízszintes iránya meg nem változik és lényegében függélyes irányban a csőnyalábon át nem hatol. Ezenközben azonban a lehűlés igen kismérvű, mert az égéstermények az alatt, mialatt az (e) nyíláson át az (i) szabad térbe jutnak, a csőnyaláb fölső részén csak a magasság irányában mennek át, tehát égve jutnak az (i) térbe, hol az (1) nyíl irányában áramló, a csőnyalábbal hosszú úton érintkezett és lehűlt, tehát ennek következtében már nem égő gázkeveréket is meggyújtják. Ez az ily módon újra lángra lobbant gázkeverék az (i) térben az (f) lángterelőtéri, ez alatt egészen a lángterelő hátsó végéig áramlik és itt újból két ágra oszlik; az egyik ág a (3) nyilak irányában a nyaláb csövei közé behatol, a másik a (4) nyilak irányában a (g) téren húzódik végig, azután irányát megváltoztatva, a csőnyalábon ennek magassága irányában hatol át, vagyis a csőnyalábot egész hcsszán részben a (3), részben a (4) nyilak irányában áramló gázok fűtik. A közfalak leírt elrendezése következtében a rostélyon fejlődő égéstermények a csőnyaláb mindkét részét annak egész hoszszán szabályozható módon fűtik. Hogy a (b) térbe vezetett égő gázok mennyiségét n.ég inkább fokjzzuk, az (a) közfalon egy vagy több nyílást is hagyhatunk, úgy, hogy a tüzelőtérben fejlődött égő gázok közvetlen utat találjanak. Megfelelően elrendezett gőzfúvószájak alkalmazásával a (b) és (i) terekben a gázok meggyúladását is elősegíthetjük. Az (a c f h) közfalakat a kapcsolócsövek is alkothatják. Berendezésünk más foganatosítási alakja látható a 2. ábrán, hol az (a) közfal és az (f) lángterelő szerelésére a csőnyaláb alsó, illetve fölső részének alsó csövei szolgálnak; eme foganatosítási alaknál eme szerelő csöveket a nyaláb többi csöveitől eltávolítjuk, mint az a rajzokon látható, úgy, hogy eme csövek és a csőnyaláb között a (b) és (g) szabad terek képződnek. Lehetne továbbá az (a) közfalat túlhevítő gyanánt szereplő fémtest gyanánt is kiképezni és annak megfelelően, hogy ebben mennyi a túlhevítendő gőz vezetésére szolgáló csatornát képezünk ki, lehetne a fémet csupaszon hagyni, vagy tűzálló anyaggal burkolni és védeni. Hogy a gázok hőmérsékletét még inkább fokozhassuk, a berendezést a rostélyhoz vezetett levegő előmelegítésére szolgáló vezetékekkel egészíthetjük ki. Eme vezetékek a 2. ábrán függélyes, a 3. ábrán vízszintes metszetben láthatók és szerkezetük a következő: Kazánunknak fémből készült burkolatát (j) hullámbádogból alakítjuk, mely a tűzálló téglákból falazott (K) falra fekszik és melyet az előnyösen (11) hornyokkal ellátott (1) bádog föd, ez a (j) hullámbádog tehát a tűzálló fallal együtt függélyes vezetékeket alkot, melyekben a levegő föl-