36435. lajstromszámú szabadalom • Újítások visszafutó csővel bíró a hátralökés által töltött lőfegyvereken

— 2 — húzni, az ütőszeg csúcsát a kihúzandó töltény gyutacsától távoltartsa és így a töltény utólagos fölrobbanását meggátolja A találmányunk tárgyát képező újítások ! a csatolt rajzon láthatók, hol az 1. ábra a fegyver závárzatát a záró helyzetben, tehát a záródugattyú elreteszelt állapotánál és a fogantyú leforgatott helyzetében (mikor a fegyer önműködő töltésre van beállítva) metszetben tünteti föl, a 2. ábra az 1. ábrához tartozó hátulnézet, a 3. ábra az 1. ábrához hasonló metszet, de a fegyvert a fogantyú vízszintes állásánál (egyes töltésre beállítva) ábrázolja, a 4. ábra a 3. ábrához tartozó függélyes metszet, az 5. ábra a forgóhüvelyt az ütőszeg megfeszített állapotánál hosszanti metszetben ábrázolja, a 6. ábra keresztmetszet az 5. ábra (x—x) vonala szerint, a 7. ábra ugyanezeknek a részeknek részleges hosszmetszete az ütőszeg megeresztett állapotánál, a 8. ábra metszet a 7. ábra (y—y) vonala szerint, a 9. ábra az ütőszegtartó, az úgynevezett forgóhüvely alulnézete, a 10. ábra a kiemelt kapcsolódarab fölülnézete, és a 11. és 12. ábrák a záródugattyú zárolófejének oldal- és elölnézete. Ami már most az ütőművezetet illeti, az (A) forgóhüvely he ágyazott (s) ütőszegnek, melynek mellső része a szokásos módon tömören van kiképezve és az ismert ferde vállapokkal van ellátva, hátsó részén (sl) ürege van, melyben a (t) ütőszegrúgó foglal helyet. Ezt az (sl) üreget hátul az (u) kapcsolórész zárja el, melynek (u2) szemölcsei bajonettzárszerüen működnek együtt a forgóhüvely hátsó (Al) részének üregében kiképezett hornyokkal. Az ütőszegrúgó a maga részéről az (u) kapcsolórész fenekére támaszkodik és egyúttal a kapcsolórészt és nem kivánt elfordulása ellen biztosítva a záró helyzetében tartja. Az (u) kapcsolórésznek egyúttal az (s) ütőszeg (sl) üregébe nyúló (ul) peczke van, mely a rúgó vezetésére szolgál. Mikor a závárzatot összeállítjuk, az ütőszeget a benne levő iitőszegrúgóval együtt az (A) forgóhüvely ütőszegtartójába toljuk be, azután a hüvely hátsó, részét az (u) kapcsolórész segélyévei, mely mint azt már említettük, az ütőszegrúgó ellendarabját képezi, oly módon zárjuk e!, hogy a kapcsolódarabot az ütőszegrúgóra szorítjuk, ezt összenyomjuk és az (ul) peczket az ütőszeg (sl) üregébe bevezetjük. Ekkor a kapcsolódarabot az ütőszegrúgó hatása ellen oly mélyen beszorítjuk a forgóhüvelybe, hogy az ütőszeg szemölcsei a forgó hüvely (a2) kivágásaival kerüljenek szembe, amikor a bajonettzárszerű kapcsolást 180°-kal való elforgatás által létesítjük. A szétszedésnél épen ellenkezően járunk el, nevezetesen először is a kapcsolódarabot nyomjuk annyira előre, hogy (u2) szemölcsei kilépjenek az (a2) kivágásokból, minek megtörténte után a 180°-os forgatást és az (u) résznek és az ütőszegnek kihúzását is elvégezhetjük. Ami viszont a fegyvernek az egyes töltésre, vagy önműködő töltésre való beállítását illeti, a csövet előretoló (P) rúgó, ép úgy mint az ismert fegyvereknél, a závárzattok oldalt alkalmazott, hüvelyszerű toldatában egy vezető csapra van fölhúzva és egy hosszabb (nl) hüvellyel körülvéve, melynek mellső végén föl- és lefelé állítható (N) fogantyúja van. Ha ezt a závárzat nyitó állásánál kézzel vízszintes helyzetbe állítjuk, a csövet előretoló rúgó és a cső között a kapcsolat megszakad, viszont ha lefelé forgatjuk, az (F) rúgót a csővel kapcsolja. Az (n) hüvely hátsó részén már most egy ferde (nO) él van kiképezve, melyre a villaalakú (v^ résznek megfelelően megnyújtott, oldalirányú (vl) toldata fekszik; ez a (v) rész ismert módon az (s) ütőszeg hátsó részén az (E) elreteszelőemelő fölfüggeszté sére szolgál. Ily módon az (nl) hüvely ferde (nO) élének hatása alatt a fegyvernek kézzel történő nőitásánál, tehát mikor az (N) fogantyú a vízszintes helyzetében van, az (s) ütőszeg csúcsa az (r) zárófej homlok fölü-