36411. lajstromszámú szabadalom • Pormentes elzárás tengely csapágyak számára

Megjelent 1906. évi augusztus hó 13-án. MAGY. ^ KIR SZABADALMI HIV ATAL SZABADALMI LEÍRÁS 36411. szám. V/b. OSZTÁLY. Pormentes elzárás tengelycsapágyak számára. GÖLSDORF KÁROLY CS. KIR. ÉPÍTÉSZETI FŐTANÁCSOS WIENREN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 szeptember hó 21-ike. A személy- és teherkocsikon, valamint a legtöbb szerkocsin, továbbá csaknem az összes közúti vasúti kocsikon alkalmazott tengelycsapágyakat a melegenfutás megakadályozása végett, a kerék felé fordított oldalon a por és (a fékezéstől származó) vasforgácsok behatolásának ellentálló elzárással kell ellátni. Ezen pormentes elzárás számos kiviteli alakja lényegében annyiban hasonló, hogy egy a csapágytokkal valmely módon összekötött tömítőgyűrű a tengelynek a kerékagy és a tengelycsonk közötti részéhez szorosan hozzáfekszik (1. ábra). Ezen tömítőgyűrű, mely a csapágytokkal egy darabban öntött, vagy a tokra csavart lemez által képezett zsebben van elrendezve, rendszerint egy nemezzel vagy bőrrel fölszerelt fatárcsából áll. A nemez- vagy bőrfölszerelésnek a kerékagy és a tengelycsonk közötti tengelyrészhez való odaszorítása (tömítése) oly módon történik, hogy a nemezben vagy bőrben a lyukat kisebbre készítik, mint a tengelynek az illető helyen levő átmérője, vagy oly módon, hogy a fatárcsát a nemez- vagy bőrfölszereléssel együtt két részben rendezik el és megfelelő alakú rúgók vagy szorítószalagok által erősen odaszorítják. A pormentes elzárás mindezen kiviteli alakjai következő hátrányokkal bírnak: 1. A tömitőszer (nemez vagy bőr) és tengely között behatoló por- és vasrészecskék a tömitőszer fölületén leülepednek és a tömítőszerrel együtt reszelőt képeznek, úgy hogy a tömített tengelyrész hegyi utakon, hol sokat fékeznek, vagy oly pályákon, melyeken sok repülőhomok fordul elő, különösen pedig közúti vasutaknál gyakran oly mélyre becsiszolódik, hogy a tengelyt ki kell cserélni, még mielőtt a csonk az előírás szerint megengedett mértékben elkopott volna. 2. Különösen azon csapágyaknál, melyeknél a porvédőtárcsa a csapággyal egy darabban öntött zsebben van ágyazva, az említett tárcsának helyes behelyezése sok véletlentől függ. A zsebek méretei még mintázógépek alkalmazásánál sem mindig egyformák. Maguk a porvédő tárcsák is különböző vastagok, úgy hogy csaknem mindegyik tárcsát késsel kell utánmunkálni, miáltal nemcsak a legtöbb tárcsa megreped, tehát rosszul fekszik oda, hanem oly játékterek is képződnek, hogy a betolási oldalon mi sem akadályozza a por- és vasrészecskék behatolását. Ezen por- és vasrészecskék magába a csapágyba kerülnek és gya-