36349. lajstromszámú szabadalom • Újítások ozmium világító szálakon

— 2 nyúlás nélkül feltekercselhessük. Ha azt | azonban mégis valamivel szilárdabbá akar- I juk csinálni, akkor például kollodium, vagy czelluloidoldaton, vagy más hasonló szilárdító anyagokon, melyek a pasztát nem oldják, egyszer vagy többször keresztülhúzhatjuk. Lehet továbbá valamiféle ragasztóanyaggal bekent selyemszálat a szálhoz erősíteni. Czélszerű a ragadós szálat a föltekercselés előtt valamely védőszerrel pl. finoman elosztott magneziával, zsírkővel vagy likopodiummaggal behintenni. Az így előkészített szálat föl lehet tekerni. Az alábbiakban az előállítási eljárásnak néhány kiviteli módját irjuk le. a) A szálat olyan eléghető, organikus alapra tekerjük, mely az ezután következő száraz desztillácziónál meg nem görbül és nem nagyon zsugorodik: ilyenek némely posványtíí rendkívül finom bele, papíranyagból sajtolt szálak és máseffélék, továbbá azon organikus anyagok, melyek enyhén hevítve elillannak, mint pl. kollodiumgyapotból sodrott szálak. b) A szállat kissé kónikus száracskára tekerjük föl és azt azután enyhén hevítjük mindaddig, míg kissé megkeményedik, azután a spirálist a szárról letoljuk. A levegőn a szál csakhamar ismét nyulékonynyá lesz. Ezután a spirálist a kívánt alakba hozzuk és azt rövid ideig a levegő távoltartásával élénk vörösizzásig vagy még magasabbra hevítjük és a szálat törzsszabadalomban leírt módon konszolidáljuk. Ilyen módon előállítva a finom osmiumszál meglehetősen nagy rugalmassággal bíró spirálist alkot. A szálnak behelyezése a foglalatba, ez utóbbinak beolvasztása, a szálnak a körtében való megerősítése, valamint minden más művelet a törzsszabadalomban és ennek pótszabadalmaiban leírt eljárásokkal azonos. Nevezetes, hogy egyes tekerületek, melyek között természetszerűen csak csekély potencziál különbség van, egymással érintkezhetnek, anélkül, hogy áramzáráskor ezen tekerületek kikapcsoltatnának. Ez a körUl| mény lehetővé teszi olyan spirálisok alkal-I mazását, melyeknek tekerületei laposan egymás mellett fekszenek és egymás könynyedén érintik. Az ilyen spirálisok előállítása könnyen megy, ha a b) szerint készült pásztaszálspirálist a szárról letoljuk, kellőképen kihúzzuk és azután a tekerületeket, pl. szőrecsettel, könnyedén lenyomjuk. A spirálist végül kengyelalakba hozzuk. Különösen a legutóbbi fajta spirálisoknál czélszerű a spirálison egy teljesen tűzálló oxydokból pl. thorium-oxydból való finom szálat keresztülhúzni. A spirális tekerületei ekkor könnyedén a thoriumoxydra fekszenek, ezen a helyen kissé frittelnek és az izzásban részt nem vevő oxydszál által tartatnak és szilárdíttatnak. Azon vékony thoriumoxydszálat, mely erre a czélra szükséges, hasonló módon állítjuk elő, mint az osmiumpásztaszálakat és így ez igen finoman eloszlott thoroxydnak és a fent említett organikus kötőanyagoknak elegyéből áll. Ha az osmiumspirálisokat oxydszálakkal akarjuk ellátni, azokat czélszerűen a b) eljárással állítjuk elő: Az oxj^dszálat enyhén melegítjük, miáltal hidegen rövid időre merevvé válik; ezután a spirálisba toljuk azt, a szálat rövid idő múlva a kívánt alakba hozzuk és azután a fent ismertetett módon kezeljük tovább. Az oxydszál és az osmiumszál végeit czélszerűen együttesen erősítjük meg a száltartóban. Az ismertetett eljárások másforma alakok és szerkezetek pl. hullámos osmiumszálak előállítását is megengedik. Ha ilyen és egyéb hasonló alakok előállításánál a szálak föltekerését el akarjuk kerülni, akkor sűrűn folyós pásztákat használunk és az idomszerből vagy fuvókából kilépő, könnyen hajlítható, meglehetősen tapadós szálat spirálisalakban vagy hullámosan hagyjuk valamely védőanyaggal behintett vagy olajjal itatott alapra feküdni: czélszerű ebben az esetben, hogy a szál odatapadását biztosan megakadályozzuk,