36311. lajstromszámú szabadalom • Újítás gőzekéken
- 3 -felelőleg a kötélvezető csigarendszer oly módon van szerkesztve, hogy a kötéldob egy fordulata alatt a kötelet a dobmagasság Vio részével emeli, úgy hogy a dob tíz körülforgása után egy sor kötelet, azaz tíz karikát tekercsel föl, és azután következik be a lefelé való váltás, a mikor ismét fokozatosan lefelé vezeti a kötelet a csigarendszer. Ha azonban a kötél már megkopott, úgy a váltás pillanatában a föltekercselt a kötélsor még nem éri el a dob teljes magasságát, és így váltáskor a kötél rendellenesen tekercselődvén, munkazavarokat okoz. Ennek kiküszöbölésére a dob alsó homloklapján oly két részből készült és csavarokkal a dobtárcsán összeerősíthe+ ő (15) lemezbetét (3. ábra) alkalmazása válik szükségessé, mellyel a kötél vékonyodásának megfelelőleg a dob magassági mérete változtatható legyen. A dob ily méretváltoztatását különben egy fölülről vsigy alulról reácsavarolható tárcsával is el lehet érnünk. A billenőeke-tengely szerkezetének föbő része, melyre a kormánycsavarok vannak alkalmazva, különösen hullámos talaj művelése közben annyira ingó mozgásba jön, hogy a billenőekén ülő ekevezető helyzetében veszélyeztetve van; ezenfölül az eke összes alkatrészei a nagymérvű rángatások folytán annyira igénybe vannak véve, hogy lökéseket fölfogó rugók csakhamar eltörnek. Ezen hátrányon oly módon iparkodtak segíteni, hogy ruggyanta ütközőket alkalmaztak, míg azonban ezideig nem váltak be. Az egyedüli czélhoz vezető javítás, mely az említett hátrányokat megszünteti, abban áll, hogy mint az a 4. ábrából látható, a billenőeke tengelyszerkezetének fölső (16) részét mindkét oldalon a (17) vonókötélhez akasztjuk ki (18) kötél, láncz vagy hasonló szerkezet által, a mennyiben a kifeszített vonókötél mindig nyújt annyi rugalmasságot, hogy holt ütések elő nem állhatnak, minélfogva a kormányos kényelmesen vezetheti az ekét, az eketest nem ugrál a lökések következtében, hanem nyugodt járása alapján rendes szántás biztosíttatik, az alkatrészek pedig nincsenek kitéve oly gyors kopásnak és törésnek, mint a jelenlegi szerkezetek mellett. A (18) kötél természetesen a vontatás irányában megfeszül, míg hátrafelé irányuló ága kissé lazán függ. A billenőekét vonó kötél az eke tengelyén oly módon van megerősítve, hogy az ekének mindkét irányban való vontatását lehetővé teszi; azonban az eke után vontatott kötél az utolsó ekefej oldalára nyomóhatást gyakorol, minek, mint a gyakorlat bizonyítja, az eke helytelen járása, oldalra farolása a következménye, azonkívül a kötél és az ekefejöntvény egymással való súrlódása mindkettő tartóssági viszonyaira káros befolyással bír. Ennek elhárítására válik szükségessé a jelen találmánybeli kötélkihelyező készülék, i mely a vontatott (17) kötelet az eke oldalirányában kihelyezi. E czélból, mint a 4. és 5. ábrán látható, a több barázdás rajzban példakép három) billenőeke (22) tarlókerekének közelében egy függélyes tengelyű (19) kötélkorongot ágyazunk, a melyen átvezetett (20) drótkötél két végét az ekeszerkezet (21) tagjához erősítjük. Ugyanezen (20) kötélhez erősítjük az eke kerete alatt haladó (17) vonókötelet, és pedig oly távolságban, hogy a vontatás alkalmával,bár, mely irányban halad is az eke, az utána vontatandó (17) vonókötelet a billenőeke tarlós oldalára kihelyezze (1. az 5a. ábrát is). A gőztalajművelés terén kívánatosnak bizozonyult továbbá azon eljárás is, hogy a szántás után foganatosítandó mezőgazdasági műveletek, nevezetesen rögtörés, vetés és boronálás. valamint hengerlés a szántással egyidejűleg legyen végezhető. Mint a 6. ábrából látható, a billenőeke után alkalmazandó gazdasági eszközök, úgymint (25) rögtörő, (24) magvető, (25) borona stb. oly módon függesztetnek az ekéhez, hogy azok a művelt föld végén önműködőlég az eke beállításával beálljanak. A billenőeke visszafele való haladásakor ugyanis az ekeszerkezet (26) vázához erősített (27) keret elhalad a (23) rögtörő fölött és a (28) és (29) helyeken hozzáerősített (30) vonókötél vagy láncz (6. és 7. ábra), mely a (23) rögtörő két kötél ill. lánczkorongján vezettetik át
