36270. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék

- 2 — egymáshoz képest akár sugárirányban, akár körben bizonyos mértékig elmozoghatnak. Hogy az agy kellő rugalmassággal bírjon, a két (c) és (d) gyűrű közötti tér valamely alkalmas rugalmas (©) anyaggal, pl. kaucsukkal van kitöltve; hogy a gyűrűk a közbeiktatott anyaghoz képest el ne csúszhassanak, azért ezek az érintkezési fölületeken (m n) kivágásokkal vannak ellátva. A kaucsukrészek ezen kivágásoknak megfelelő alakkal bírnak, mint azt a 2. ábra mutatja. Az agy két része közé helyezett (e) kaucsuk alakja igen sokféle lehet; készíthetjük azt tömören, üregesen, egy vagy több darabból; a 6. ábrabeli szerkezeti megoldás szerint a kaucsuk szegmensszerű és fűrészalakban gyűrűk által egyesített részekből áll. Mindaddig, míg az egyik agyrészről érintő irányában a másik agyrészre átvitt húzóerő egy bizonyos, előre meghatározott határnál kisebb marad, addig ezt az erőt kizárólag csak az agyrészekhez foglalt rugalmas (e) massza közvetíti. Ezen határon túl azonban az erő átvitelére alább leírandó szerkezet szolgál. Az (i h) tárcsákon szimmetrikusan elrendezett (s) kivágások vannak (1. és 2. ábra). Ezen kivágásokkal szemben az (f g) tárcsákba (t) csapok vannak becsavarolva, melyek végein (v) sasszögekkel biztosított (u) görgők ágyaztatnak. Ezen görgők átmérője és az (s) kivágás szélessége közötti viszony azon határtól függ, melyet a rugalmas anyag torzió igénybevételénél túllépni nem akarunk; ennélfogva mindaddig, míg az igénybevétel ezen határnál kisebb, azt a rugalmas (e) anyag veszi föl; ezen határt elérve azonban az (u) görgők érinti kezésbe jönnek a (h i) tárcsákkal, úgy, hogy az erőt a görgők révén a (t) csapok veszik föl. Világos, hogy ezen berendezés mellett a (c d) gyűrűk egymáshoz képest tetszőleges relatív mozgást végezhetnek. Az (s) kivágásokat természetesen az (f g) tárcsákban, a (t) csapokat pedig a (h i) tárcsákban is elrendezhetnők, vagy esetleg csak egyetlen egy (u) görgőt alkalmazhatnánk az agy egyik vagy másik oldalán. A 3. és 4. ábrán rugalmas szerkezeteket látunk, melyek a tárcsák érintkezési fölületein a kopás folytán esetleg föllépő játéknak önműködő kiküszöbölését czélozzák s e mellett lehetővé teszik, hogy a (d) talptartó az (a) tengelyhez képest csekély mértékben meghajolhasson. Itt a (c) és (d) gyűrűk nincsenek a közöttük elrendezett rugalmas masszával való kapcsolat czéljából bevágásokkal ellátva (3. ábra), hanem a szükséges súrlódást a rugalmas (e) masszának a két gyűrű és az oldalsó (f g) tárcsák között való összeszőrítása által érjük el. Az (f g) tárcsákat czélszerűen bordákkal látjuk el; az (1) golyókat, melyek a súrlódás csökkentésére szolgálnak, alkalmas (x) gyűrűkön ágyazzuk. A (t) csapokat, melyek a mozgás átszármaztatására szolgáló (u) görgőket hordják, a külső (h i) tárcsákon erősítjük meg, úgy, hogy az (u) görgők a belső tárcsák (s) kivágásaiba kerüljenek. A kopás ellensúlyozására szolgáló szerkezet a kerék egyik oldalán a (g) tárcsa és a (d) gyűrű belső keskenyebb része között elrendezett (y) gyűrűből áll, melyen a (g) tárcsákon ágyazott (1) golyók gördülnek. Azon kopás kompenzálására, mely egyrészt a golyók keresztmetszetcsökkenésében, másrészt a támasztó fémlapok megvékonyodásában mutatkozik, a (d) gyűrű alkalmas kamráiban bizonyos számú (z) rúgó van a tengellyel párhuzamos helyzetben elrendezve, melyek egyrészt a (d) gyűrűt födő (2) fémlaphoz, másrészt az (y) gyűrűhöz támaszkodnak, és ezeket a (g) tárcsák (1) golyóihoz nyomják olyképen, hogy a kopás daczára állandóan szoros érintkezésben maradjanak. Ezen rugók helyett tetszőleges más rugalmas eszközöket alkalmazhatnánk, így pl. a (z) rugók helyére kaucsukgolyókat lehetne helyezni, melyek esetleg egymáshoz is hegeszthetők, hogy ily módon rugalmas gyűrűt képezzenek. A tömör kaucsukot igen előnyösen légtömlővel is helyettesít-