36248. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver
— 2 várzat újból el nem reteszelődik. A (17) szögemelő (16) bütyke csakis ennek megtörténte után válthatja azt ki, úgy, hogy az ütőszöget időelőtt szabaidá tenni nem lehet, minthogy az elcsattantó emelőt sem lehet kézzel működtetni. A záródugattyú hátsó részén a (18) retesz van a csőfúrat tengelyére merőlegesen vezetve, a retesz (19) vezetőpofái pedig a závárzat elreteszelt állásánál az (1) záró dugattyú vezeték megfelelő (20) kivágásaiba (14. és 15. ábra) fogódzanak, a záródugattyú elreteszelésének megszüntetése után pedig a záródugattyúval együtt a záródugattyúvezeték (21) hornyában visszafelé mozoghatnak. Hogy az elreteszelő retesz és vezetékei ne legyenek egyoldalúan igénybe véve, a (20) kivágások akként vannak elrendezve, hogy a retesz vezetőpofáinak nyomott fölületei elreteszelés közben a csőtengelyhez szimmetrikusan feküdjenek. A (3) tok (23) vezetékeiben mozgó (22) tolókát (1. és 2. ábra) a (37) rúgó tartja az 1. ábrán látható mellső végállásában és a (24) hajtórúd útján van a (25) emelőkkel összekötve, melyek, mint a (26) kéziemelő is, a tokban forgathatóan ágyazott (27) csapra vannak ékelve. A záródugattyúvezeték két oldalán a (28) csapon a (29) görgők vannak alkalmazva (3. ábra), melyek a cső visszafutásánál a (25) emelő kiszélesítésére fekszenek, és így a (22) tolóka visszafelé mozgását és evvel az összes részeknek a 2. ábrán látható helyzetbe való hátramozgását idézik elő. Bár a fegyvercső és az (1) záródugattyúvezeték csakis aránylag rövid utat tesz meg, a (22) tolóka és a (8) záródugattyú tehetetlensége következtében a (8) záródugattyú a 2. ábrán látható hosszabb úton mozog visszafelé. Mikor a (22) tolóka, — mely a (30) toldatával a záródugattyúba, (31) toldatával pedig az ütőszögbe fogódzik és a záródugattyúban ágyazott (17) szögemelőt mozgatja — visszafelé mozog, először is a (31) toldat fogja meg az ütőszöget és ennek rúgóját megfeszíti, úgy, hogy a két (13) és (14) elcsattantó emelő orrai az ütőszög megfelelő nyugaszai elé léphetnek. Ezenközben a tolóka (32) kivágásának jobboldali fala a (17) szögemelőt éri és ezt akként forgatja el, hogy a (18) retesz lefelé mozog. Most már szabad a záródugattyú visszafutási pályája, ugyanekkor a (30) nyújtvány fal fölületével a záródugattyú kivágásának megfelelő fölületére fekszik és a záródugattyút a 2. ábrán látható állásába visszahúzza, mikor a kilőtt töltényhüvely kidobására és az új töltény bevezetésére szükséges nyílások szabadok. A 11., 12. és 13. ábrán a retesz egy módosított foganatosítási alakja látható. A retesz itt a zárófej mögött foglal helyet, a záródugattyút körülveszi és a závárzat elreteszelése megszüntetésénél nem úgy, mint az előbb leírt esetben, lefelé, hanem fölfelé mozog. Mikor a következő töltény a záródugattyú elé került, a (22) tolókát a (7) rúgó ismét előre húzza, a (32) kivágás baloldali fala nyomást gyakorol a (17) szögemelőre és minthogy ennek forgását a (19) vezetékével a (21) hosszanti hornyokban csúszó (18) retesz meggátolja, az egész záródugattyút az előtte lévő tölténnyel együtt előre tolja. Mikor a (11) zárófej a csövet, illetve töltényfeneket éri, a (19) vezetőpofák a (20) haránthornyoknak megfelelő helyzetben vannak. A tolóka további mozgásában a záródugattyú már nem vesz részt, a (18) reteszt azonban a szögemelő megemeli, a 2. ábrán látható helyzetbe hozza és így a závárzatot elreteszeli. A (22) tolóka (31) nyújtványa most már a (10) ütőszöget annyira előre mozogni engedi, hogy a (13 14) elcsattantó emelők az ütőszögön lévő nyugaszaikra támaszkodjanak. Mozgása utolsó szakában a tolóka a szögemelőt annyira elforgatta, hogy a szögemelőn alkalmazott (16) bütyök a (14) elcsattantóemelő (33) toldatára fekszik (lásd a 17. ábrát) és ezt annyira elforgatja, hogy az elcsattantó emelő az ütőszöget, melyet eddig biztosított, elereszti. Az ütőszöget most már csakis a kézzel működtetett (13) elcsattantó emelő tartja a megfeszített helyzetben.
