36207. lajstromszámú szabadalom • Olvasztó kemence

2 -irányban két (D) elektróda van egymással szemben elhelyezve. A kemenczetalp köze­pén, erős elektromágnes egyik (E) sarka van elhelyezve, míg a kemenczefödél köze­pén egy gyöngébb elektromágnes (F) sarka van elrendezve. (G) a kemencze töltőgarata, (Gr) a lecsapoló nyílása. Lehetne több töltő­garatot és lecsapoló nyílást is alkalmazni. A kemencze falazatába egy (pontozva ábrázolt) (FI) vasgyűrűt lehet beépíteni, mely a főmágnessel mágneses kapcsolatban áll, úgy hogy a kemencze kerületi részének mágneses hatása nő. Ha az elektródákon és a mágnesek tekercsein átmenő áramot megfelelően szabályozzuk, a fényív a rajzon pontozva jelzett alakot veszi föl, úgy hogy az közel az egész gyűrűalakú olvasztó­vályú fölött elterjed és az olvasztandó anyag közvetlen közelében foglal helyet. A gyűrűalakú olvasztóvályú folytonos kört ké­pezhet vagy két, hidak által elválasztott részből állhat. A 3. ábrán látható foganatosítási alaknál a gyűrűalakú (L) gyüjtőtér körül egy lépcső­fokokra osztott, lejtős, gyűrűalakú (K) ol­vasztótér van kiképezve, a megolvasztandó anyagot több nyíláson vezetjük a legfölső lépcsőfokra, honnan az megolvadás közben a lépcsőkön végig folyik és megolvadt álla­potban éri el az (L) gyüjtőteret. A kemen­czébe betöltött anyag annak következtében van a láng hatásának kitéve, hogy lüktető mágneses mezőt alkalmazunk, eme mező a fényívet is vibrálásnak indítja, illetve annak föl- és lefelémozgását idézi elő, mint azt a rajzokon pontozva ábrázoltuk. A láng, illetve ennek kerületi része ily módon a megol­vasztandó anyagot éri, mely a lépcsőfoko­kon vékony rétegben csúszik le, tehát igen erélyes olvasztó hatásnak van kitéve. Az (L) gyüjtőtér az (N) térrel közlekedik, mely­ből a megolvadt anyagot az (0) nyíláson át lehet lecsapolni. Az alsó és fölső mágnest karok kötik össze egymással, mi a mágne­ses erővonalak koncentrálását idézi elő. Hasonló eme leírt foganatosítási alakhoz a 4. ábrán látható is, melynél a mágnes­szerkezet az előbbivel azonos, az olvasztó­tér azonban ellenkező módon van elren­dezve, nevezetesen a gyűrűalakú gyüjtőtér a kemencze külső részét képezi, a míg megol­vasztótér eme gyüjtőtéren belül van elhe­lyezve. A megolvasztandó anyagot a fölső elektromágnest körülvevő (F) garaton vezet­jük a kemenczébe. Mint az a rajzból kitű­nik, az anyagot a kemencz ily elrendezés­nél a fényív teljesen betakarja, tehát arra rendkívül erélyes olvasztóhatást gyakorol. Az 5. ábrán látható foganatosítási alak a 3. ábrán láthatótól annyiban tér el, hogy az erősebb elektromágnes fölül, a gyöngébb alul van elrendezve, minek megfelelően a fényív domború oldala lefelé fordul. A leírt kemenczénél az elektródákat igen előnyösen oly szög alatt is el lehet helyezni, hogy azok a lejtős kemenczetalppal közel párhuzamos helyzetben legyenek. A 6. és 7. ábrán látható kemenczénél, a fényív két félköralakú ív alakjában két elektródán képződik, még pedig két függé­lyes síkban. Ez a kemencze a 6. ábrán ke­resztmetszetben, a 7. ábrán hosszmetszetben látható. E foganatosítási alaknál az (R) kemencze hossztengelyében egy (Q) olvasztótégely van elhelyezve, a kemencze egyik végén pedig egy (8) nyílás van alkalmazva, me­lyen az anyagot a kemenczébe tolják, míg a kemencze másik végén a (T) lecsapoló­nyílás van kiképezve. A kemencze két oldalán egy-egy (N) tér marad szabadon, melyek mindegyikében egy-egy (V) elek­tródapár van elhelyezve, úgy hogy függé­lyes vagy közel függélyes fényív keletkezik, melyet pontozva ábrázoltunk. A mágnesszer­kezetet egy patkóalakú (W) elektromágnes és ennek szárai között elhelyezett (X) vastest képezi. Az elektródákon és a mágnesteker­cseléseken átmenő árambly módon van szabá­lyozva, hogy a fény ív csupán az elektródák fölső oldalán képződjék. A fényív részben közvetlenül hevíti az olvasztótégely fene­két, részben pedig a sugárzó hő és a föl­emelkedő és a kemencze födeléről vissza­vert meleg légáram útján hevíti föl a tégelyben levő anyagot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom