36146. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőberendezés Bunsen-féle elégetéssel szilárd tüzelőanyagok számára
3. ábrán egy rostélypálcza fölülnézete, a 4. ábrán ezen rostélypálcza és a levegőt szabályozó szerkezet hosszmetszete, valamint két keresztmetszet, az 5. ábrán a hamúszekrény áttört homlokfalának nézete látható, míg a 6. ábra a rostélypálcza módosított kiviteli alakjának és a levegőt szabályozó készüléknek hosszmetszete és két keresztmetszete. A találmánynak mindkét foganatosítása ugyanazon czélt szolgálja. A tüzelőanyagnak a rostélyra való rakásakor már azért is nagyobb mennyiségű levegő bevezetésére van szükség, mert egyfelől a megszaporodott tüzelőanyag az elégéshez nagyobb mennyiségű levegőt igényel, másfelől pedig azért, mert a frissen fölrakott tüzelőanyag a rostélypálczák között belépő levegő elé gördített ellenállást fokozza. Ez esetben az (a) szabályozó ajtót (1. és 4. ábra) jobban megnyitjuk s a levegő a nyíl irányában a (b) nyílásokon keresztül a rostélypálczák (c) csatornáiba lép és ezeken végighaladva, fölmelegszik, míg a csatornák (d) végein eltávozva, a kicserélhetően elrendezett (p) hamúszekrény (e) csatornáiba jut s az (f) helyen a tüzelőtérbe száll. Ezen térnek alacsonyan elrendezett (u) födele, valamint a légáram maga azt eredményezi, hogy az összes gázkeverék a tüzelőanyagra lefelé nyomatik. Az (a) szabályozó ajtót a (t) rúd segélyével zárhatjuk el, ha nem akarunk a tüzelő lerendezésbe primér levegőt bocsátani. A (p) hamúszekrény szintén (i) ajtóval van ellátva, mellyel egy (h) ellensúly áll szilárd összeköttetésben, úgy, hogy az ajtó az (o) nyílást önműködően zárva tartja. Az (i) és (a) ajtó kinyitására ugyanazon rúd szolgál, mely a fűtő helyéről kezelhető. Az utóbbi szerkezet azért van alkalmazva, hogy a rostély csatornáiba jutó tüzelőszermaradványok kényelmesen eltávolíthatók legyenek. A 2. és 3. ábrán föltüntetett rostélypálczák mindegyikén, mint föntebb láttuk, egy (c) csatorna húzódik végig, mely berendezés által a rostélypálczák jó hűtéséről kellően gondoskodva van. Továbbá, hogy az egyes csatornákból a közös (p) hamúszekrénybe jutott előmelegített levegő ugyanazon úton ne haladhasson, mint a közönséges szekundér levegő, mely az egyes rostélypálczák közötti (k) hézagokon át jut a tüzelőtérbe, a hamúszekrény (g) homlokfala az 5. ábrán látható módon oly (1) áttörésekkel van ellátva, melyeknek alakja és nagysága a rostélypálczák csatornáinak (m) keresztmetszetével egyezik meg s a mellett az (1) áttörések és (c) csatornák száma is egyenlő. A hamúszekrény (g) homlokfalának terjedelme úgy van megszabva, hogy ezen fal a rostélypálczák közötti összes (k) hézagokat teljesen elfödje. A berendezés módosítását a 6. ábra mutatja. A két kiviteli alak között az egyetlen különbség abban áll, hogy a kicserélhető hamúszekrény helyett minden rostélypálcza egy fölfelé haladó (el) csatornát tartalmaz, mely lefelé nyitva van s ezen nyíláson keresztül a hamú az alatta lévő hamúgödörbe hullhat. Az összes rcstélypálczáknak ezen csatornatoldatai egyetlen egy tömör (il) ajtóval zárhatók el, mely a föntebbi kivitelnél alkalmazott (i) ajtóhoz hasonlóan csak időnként nyittatik meg kiürítés czéljából, hogy a hideg levegőnek az elégési térbe való betódulása lehetőleg elkerültessék. A végbemenő folyamat máskülönben ugyanaz, mint az első kiviteli alaknál. A levegő a fölnyitott (al) szabályozó ajtón keresztül a (bl) nyílásokon át a rostélypálczák (cl) csatornáiba lép s ezeknek elhagyása után előmelegítve érkezik az elégési térbe. Ezen kiyiteli alaknál minden rostélypálcza csatornája megszakítás nélkül és a rostély belsejében a többitől elkülönítve halad az elégetési tér bejáratáig. A tüzelőtér másik végén két tűzhíd van elrendezve, melyek közül az első, alacsonyabb (y) tűzhíd a tüzelőtér (u) fölső lapja felé nyúlva, a tűzgázokat átbocsátó nyílást megszűkíti, míg a másik magasabb (x) tűzhíd az előbbi mögött némi távolságban fekszik. Mivel az (u) födél az (y) tűzhíd fölött hirtelen függélyes irányba átmenve, halad