36133. lajstromszámú szabadalom • Kerék ékalakúan végződő küllőkkel és ezek között elrendezett szegmensszerű keréktalprészekkel

leglényegesebb előnyei a következőkben foglalhatók össze: Közönséges kerekeknél a súly a farostokra merőleges irányban vitetik át a keréktalpra, minek következtében a küllők — minthogy a talpba benyomódnak — meglazulnak. Jelen találmány szerint azonban a küllőkre gyakorolt nyomás a talprészek végeire, tehát a rostok irányában vitetik át, úgy, hogy azok nem nyomódnak össze, . és így a küllők sem lazulhatnak meg. Közönséges kerekeknél továbbá a talprészek illesztési helyei két-két szomszédos küllő között feküsznek, s azért a talprészek 'esetleg könnyen eltolódhatnak vagy meghasadhatnak. A kerék tehát épen ez illesztési helyeken meg van gyöngítve. A jelen találmány szerint készült kerék ellenben egész kerületén mindenütt egyenlő ellenálló képességgel bír, minthogy a talprészek végei közvetlen a. küllőkhöz támaszkodnak s nem ezek között vannak elrendezve. Jelen találmány szerinti keréknek másik lényeges előnye abban áll, hogy bármely, a kerékre irányuló nyomás, a küllők ékalakú végződésénél fogva ezekkel, valamint a talprészek is csak még jobban egymásba nyomódnak, a helyett, hogy meglazulnának, mint az más kerekeknél történik. Minthogy a talprészek aránylag rövidek, azért azok oly rövid fadar abokból is kivághatok, melyeket az eddigi talprészekhez nem lehetett volna fölhasználni. Ha ezen talprészeket egyenes vonalakkal határolt anyagból akarjuk kivágni, a milyeneket pl. közönséges talpak készítésénél szoktunk használni, akkor épen kétszer annyi, illetve kétszer oly hosszú talpat kapunk, mint a milyent közönséges talprészek készítésénél kapnánk (lásd 5. és 6. ábrát). Közönséges kerekeknél továbbá a talprészek a küllővégek fölvételére szolgáló furatok által meggyöngíttetnek, a mit jelen találmány tárgyánál szintén elkerülünk, melynél a talprészek mindenütt teljes keresztmetszettel bírnak. Ha faküllőkkel kapcsolatban fémabroncsot használunk, a hol a küllők az említett ékalakú végekkel bírnak, a fából vagy valamely más anyagból álló (f) talprészek fölvételére legczélszerűbben a 3. és 4. ábrán bemutatott serpenyőszerű alakot használhatjuk. Ez a kerékabroncs akár egy darabból, akár egyes szegmensekből állhat, melyek mindegyike a tömbszerű talprészek fölvételére egy serpenyőfélét alkothat, a hol az összes szegmensek (g) gyűrűk által (lásd 3. és 4. ábrát) tartatnak össze, melyekhez csapszögekkel vagy effélékkel erősíttetnek meg. A serpenyők oldalfelületei oly állásúak, hogy az ékalakú küllővégeknek fölfekvésül, s ily módon ezeknek ugyanúgy ágyazásul szolgáljanak, mint a föntebb említett fatalprészeknél. A kerék rugékonyságának fokozása czéljából, — mint könnyen belátható, — az említett ékalakú küllővégek és a talprészek megfelelő fölfekvési fölületei közé valamely rugalmas anyagot helyezhetünk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Merev vagy rugékony kerék, jellemezve hegyesen vagy ékalakúan végződő küllők és egyes szegmensekből álló keréktalp által, melyeknek végei az ékalakú küllővégek oldalfölületeihez olyképen támaszkodnak, hogy a talprészek a küllővégeknek ágyazásul vagy serpenyőként szolgáljanak, s ez utóbbiak a talp vagy kerékabroncs egész szélességére terjednek ki. 2. Az 1. pontban igényelt keréknek egy kiviteli alakja, jellemezve hegyes vagy ékalakú végekkel bíró küllők és az egyes talprészek fölvételére szolgáló fémserpenyők elrendezése által, melynél kétkét szomszédos serpenyőnek oldalfölületei olyképen vannak elrendezve, hogy a küllővégeknek ágyazására is serpenyőt ! képezzenek. (1 rajzlap melléklettol.) PALLA8 AÉ8ZVÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTÉ*.