36089. lajstromszámú szabadalom • Légelzáró szerkezet tüzelő berendezésekhez

- 2 -A mellékelt rajzon az 1. ábra lánczrostélyhoz való szerkezetet mutat oldalnézetben, míg a 2. ábra ugyanazon szerkezet egy részének fölülnézete. A föltüntetett kiviteli alaknál az (a) rostély hátsó végénél egy gömbölyű (c) rúdra vagy csőre (b) zárólemez van forgathatóan ágyazva, oly módon, hogy az (e) keret (f, g) oldalfalai által hordott (c) cső fölső oldalát a (b) lemeznek körülbelül közepén elrendezett (d) toldatok veszik körül. A (b) lemez az (f) faltól az átellenes (g) falig terjed s lényegileg vízszintes helyzetben úgy van elrendezve, hogy hátsó vége lehetőleg szorosan a tűzhídra fekszik, míg mellső vége a (j) lánczkerék forgástengelyén átfektetett függélyes síkon valamivel túlér. A (c) tartócső czélszerűen kissé magasabban fekszik, mint a rostély fölszine, továbbá a (b) lemez mellső szélén több (k) orr van elrendezve, melyek alsó oldalukon oly kiképzéssel bírnak, hogy nem súrlódnak erősen a rostélyfölülethez s nem akadnak meg a rostélyon. Ezen berendezés minden nagyobb súrlódást megakadályoz s ennélfogva a megrakó szerkezet működtetése csekély erőt igényel. Továbbá a rajzból kitűnik, hogy a (b) lemez nemcsak a (k) orroknál létesít elzárást, hanem hátsó végén is, hol a (h) tűzhídra fekszik. Ily módon az eddig alkalmazott külön légelzáró szerkezetek elkerülhetők s a mellett sem az önműködő mozgás, sem pedig a kézzel történő szabályozás lehetősége sincs korlátozva. Hogy a lemez mellső végének a rostélyfölület fölötti magassága a szenek külömböző minőségeinek megfelelően legyen beállítható, a (b) lemez alkalmas szerkezettel van ellátva, melynek segélyével a (c) tartócső körül bizonyos szöggel elforgatható. A föltüntetett kiviteli alaknál a lemez hátsó végéhez egy (m) rúd van csuklósan erősítve, melynek alsó vége a hamúgödörben a (p) csapra forgathatóan ágyazott (o) könyökemelő (n) karjával áll öszszeköttetésben, míg ezen emelő másik (r) karjához egy (s) rúd csatlakozik, mely a tüzelő berendezés mellső végén elrendezett (t) kézi emelővel vagy effélével van csuklósan összekötve. A (b) lemezt cz él szerű úgy kiképezni, hogy súlya a (c) tengely mindkét oldalán ki legyen egyenlítve. A lemez hátsó fele a mellső résszel csekély szöget képezhet, úgy, hogy a lemez középső része kissé a mellső éle fölé emelkedjék. A (b) lemez mellső végén elrendezett (k) orrdarabok jó öntött vasból készülnek s a lemezről levehetők, úgy, hogy mellső élük elégése esetén újakkal helyettesíthetők. Némely esetben a (b) lemez több részből is állhat, melyek egymás mellett vannak a (c) csőre ágyazva, azonban ekkor az egyes részeket czélszerű egymással összekötni, hogy a lemeznek kézzel történő elmozdítására egyetlen szerkezet elegendő legyen. A (h) tűzhíd azon a helyen, hol a (b) lemezzel érintkezik, boltozatosán képezhető ki, hogy ez által szoros zárás legyen biztosítható. Jelen berendezésnél a (b) lemez a hamú csekély egyenlőtlenségeinek és különböző rétegvastagságainak megfelelően, önmagától áll be, míg ha a hamú magasságaiban nagyobb eltérések fordulnak elő, akkor a lemez kézzel állíttatik be. Ha a lemez mellső végénél sok kő és hamú gyűlt össze, akkor a lemezt szintén kézzel emeljük föl a beállító szerkezet útján, hogy a kövek stb. a hamúgödörbe legyenek vezethetők. Jelen berendezésnél minden tüzelőhely külön sz&bályoztatik, a mi különösen akkor bír lényeges előnnyel, ha egymás mellett több kazán van teleppé egyesítve. A (b) lemez hátsó végén összegyűlő por, piszok stb. szintén a hamúgödörbe hull, mihelyt a lemezt az 1. ábrán szakadozott vonalakkal föltüntetett helyzetbe billenj ük. Könnyen belátható, hogy a (b) lemez mozgatására lánczot is használhatunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Légelzáró szerkezet önműködően megrakott tüzelőberendezések hátsó vége számára, jellemezve az által, hogy az elzárást létesítő (b) lemez úgy van kiképezve, hogy különböző szénfajoknak meg-