36067. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerszám palaczkok vagy edények lemezes elzárásának fölerősítésre

palaczk (a) nyaka fölfelé mindkét esetben kiöblösödik, hogy a zárólemezt megtámasztó kiugrás képződjék. Sik (K) lemez használatánál (1. és 2. ábra) a záró horony magassága csakis a lemez vastagságával egyenlő, hogy pedig ezt a (K) lemezt fölerősítsük, a . lemezt a palaczk szájára fektetjük és a palaczk hosszanti tengelye megnyújtásába eső tengely körül forgó vagy lengő (bl) poíák és az ezek között fekvő, helytálló és a nyomópofák alá kissé lenyúló (c) gummipárna felé szorítjuk. A lemez ezenközben a palaczk belseje felé behajlik, a palaczk nyakába becsúszik és szélei a záróhoronyba csappannak, minek megtörténte után a nyomópofák oldalirányba kitérnek és a lemez anyagára oldalnyomást gyakorolva, a lemezt a horonyba sajtolják. Karimázott szélű lemezek fölerősítésénél a munkafolyamat lényegében véve ugyanaz, a lemezt a palaczk nyakára tesszük, a gummipárna segélyével a palaczkba benyomjuk, míg a palaczk kiugrására nem fekszik. Ezalatt a pofák össze voltak nyomva, hogy azokat a palaczk nyakába be lehessen vezetni. Ha már most a pofákat eleresztjük, azok rugalmasan szétnyílnak és a lemez szélét a horonyba sajtoljuk, a gummipárna azonban a lemezen fekve marad, hogy a lemez forgását meggátolja. Az elzárásnak a 3. ábrán látható foganatosítási alakjánál kétféle nyomópofa nyer egyidejűleg alkalmazást, a (b2) nyomópofák (4. ábra) a lemez fölső szélét karimázzák le a horony fölső éle körül a palaczk nyakának (al) kiszélesedése felé, míg a (b3) nyomópofák a lemez szólét a záróhoronyba sajtolják be. Ha csak a lemez szélét kellene a horonyba sajtolni, a (b3) pofák maguk is elégségesek volnának. A 6. ábrán látható foganatosítási alaknál csak egyféle pofát alkalmazunk. Ezek feje (1. a 7. ábrát) kerületén alá van metszve, hogy a lemezt ne csak beszorítsák a horonyba, hanem erre le is karimázzák. Az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés a csatolt rajz 8—10. ábráján látható. Az (1) alapállványra annak (2) fölső része van fölerősítve, melybe a (3) hajtótengely van ágyazva. Ezt a tengelyt forgattyú útján kézi erővel, vagy gép útján előtét segélyével lehet hajtani. A (3) tengely az erre fölékelt (4) kúpkerék segélyével a (8) hüvely gyanánt kiképezett (5) kúpkereket hajtja, mely az állvány fölső részébe szerelt (6) tengely körül forog és melyet eme tengelyen a (9) csavarház rögzít. A (6) tengelyen a (11) csavarház útján a (10) gummipárna van fölerősítve. Eme (8) hüvelyen az (5) kúpkerék alatt három, kifelé rúgó erő által szorított (12) pofa van alkalmazva, melyek alsó végükön a záróhoronynak megfelelően alakított fejbe mennek át (2., 4., 5., 7. ábra). A pofák a (8) hüvely alsó végén fölerősített (14) korong bevágásaiba nyúlnak, hogy a forgó mozgás átvitele a pofákra ezek fejének közvetlen környezetében történjék meg. Hogy a (12) pofákat a palaczk nyakába bevezethessük, ezeket össze kell nyomni, mely czélból a (8) hüvelyen eltolható (15) gyűrű kivágásain nyúlnak át. — Ezt a gyűrűt a (17) peczkek vezetik az (1) állványrészben a (18) csapok körül forgathatóan ágyazott (20) emelők hasítékaiban. Ezeket a (20) emelőket vagy egy (22) fogantyú, vagy egy lábítóhoz vezető (22) zsinór vagy rúd útján a (23) rúgó hatása ellen nyomjuk össze, mely a fogantyú vagy lábító eleresztésénél a (20) emelőt fölfelé mozgatja úgy. hogy a (12) pofák a lemez bekarimázása czéljából rugalmasan kifelé mozoghatnak. A lemez rögzítésére szolgáló kézi szerszám a 11. és 12. ábrán látható. A fogó két (24) és (25) felét a (26) csap csuklósan köti össze, a (26) csapon, valamint a fogó egyes feleiben alkalmazott (27) és (28) csapokon a (30) görgők vannak forgathatóan ágyazva, a (30x) tekercsrúgó pedig a (24) és (25) forgórészeket szorítja szét. Hogy a görgőket a palaczk nyakába be lehessen vezetni, a fogó két felét egymás fölé szorítjuk, mikor a görgők a lemezt a palaczk nyakában lenyomják, azután pedig a fogó két felét eleresztjük úgy, hogy a rúgó ezeket szétszoríthatja, a görgők pedig a lemezt a fogó forgatásánál a horonyba hengerelhetik.