36049. lajstromszámú szabadalom • Javítás tengely és agy között való ékkötéseken

Megjelent 1906. évi jiilius hó 5-én. MAGY SZABADALMI SZABADALMI LEIRAS 36049. szám. V/e/l. OSZTÁLY. Javítás tengely és agy között való ékkötéseken. BÁRÓ BECHTOLSHEIM CLEMENS MÉRNÖK MÜNCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 október hó 31-ike. A tengely és agy között használatos ékkötés (1. ábra) annyiban hiányos, amennyiben tökéletlen foganatosításánál a tengely és agy egymáshoz való csekély elfordulását megengedi (2. ábra), mert az erőátvitel irányában nem lehet utánállítani. Ez okból az éket élére állították (3. ábra), mely ékkapcsolat az erőhatás irányában való utánhuzását megengedi, azon föltevés mellett, hogy a tengely és agyban levő hornyok egymás felé hajlottak. Ezen ékkapcsolat csekély elterjedése, mértani szempontból való előnyei daczára, abban találja magyarázatát, hogy nehéz a hornyokat úgy készíteni, hogy egymáshoz képest ne legyenek elforgatva, a hogy ezt a 4. ábra torzítva föltünteti. Jelen találmány szerint ezen nehézségeket megszüntethetjük, amennyiben ezen hornyok egyikének — akár az agyban levőnek (5. ábra), akár a tengelyen levőnek (6. ábra) — félköralakú keresztmetszetét adunk. Az ék érintkezési fölülete ezen horonynyal féllhenger, mely a másik ékkeresztmetszetű horonyhoz kissé hajlott, hogy az ék a tengely irányában való meghúzásnál beszorulhasson. Az ék maga ekkor letompított pyramist képez, melynek egyik határoló fölülete hengerfölületet alkot. Az 5. és 6. ábrák szerint föltettük, hogy a tengelyben levő horony a tengely középvonalával párhuzamosan halad, míg az agyban levő horony ehhez kissé hajlott. A rajz szerint a pyramis kisebb keresztmetszete a néző felé van fordítva, míg a nagyobbik az agy mögött el van rejtve és ezért pontozással van jelezve. Lehet azonban mindkét hornyot is hengerfölületnek kiképezni (7. ábra), mely esetben az éknek a két ékhoronnyal való érintkezési fölületei egymást metsző tengellyel bíró két hengerfölületből állanak. Azonban ezen ékkötések is csak akkor tökéletesek, ha úgy a concav, mint a convex hengerfölületek sugarai teljesen azonosak. Ezt a gyakorlatban azonban nem lehet megvalósítani. Az ék görbületi sugara általánosságban valamivel kisobb lesz, mint a horonyé. Ennek következménye, hogy az ék csak a csúcsponton illeszkedik pontosan. Az éKkötésnél előálló nyomásváltozás esetén lassankint lazulás fog beállani. Hogy ezt pontatlan kivitelnél is megakadályozzuk, az ék czélszerűen fölső részén kissé lelapíttatik (8. és 10. ábrák) vagy pe-