36040. lajstromszámú szabadalom • Zár maguktól záródó ötlővel és retesszel
_ 4 — következőleg az (11) csap az (ra) hasítéknak végéig csúszik. Ekkor az ajtó nyitva van s ennek következtében a külső fogantyú most már elbocsáttatik, erre az ötlő és a retesz egy félfordulattal ismét kifelé mozognak s állásukban a föntebb már leírt módon tartatnak fogva, vagyis az által, hogy a (gl) csap az (ol) fogba akad. Ha a kinyitás után az ajtó ismét betétetik, a kiálló oldalsó ferde fölületek révén mind az ötlő, mind a retesz visszanyomatnak s erre a következő módon jutnak újból záró állásába. A retesz az első kiviteli alaknál ismertetett okoknál fogva először, míg az ötlő csak ezt követőleg csappan a záró állásba. E közben a (gl) csap a (h) hasítékon, míg az (n) csap az (m) hasítékon újból átcíúszik és a rekesztő, az emeltyűk, a szán, valamint a külső fogantyú is újból visszatérnek eredeti állásukba, miközben útjukat ellenkező értelemben teszik meg, mint előzőleg. Megjegyzendő, hogy a retesznek előzőleg történő becsappanását a rúgónak ferde fekvése is elősegíti. Ha az ajtó külső oldalánál a nyitás lépcsőzött kettős szakállú kulcs segélyével történik, akkor a mozgások szintén az előadott módon történnek, azonban emeltyűk, szánok, vagy fogantyúk nem mozgattatnak, hanem az egyik szakáll az ötlőre hat, ezt kioldja, mire a másik szakáll a rekesztőt oldja ki és a reteszt visszafelé forgatja. Ez elrendezésnél e szerint az ötlő és a retesz ellenkező forgási irányokban térnek ki. A kettős szakállú kulcs vezetésére egy kulcstövis vagy köldök szolgál, mely a zárnak fenék- és födéllapja között van elrendezve. A tövisnek (s) nyelvei (18. és 19. ábra) egymástól rugalmasan hajlanak szét s így a súrlódás' következtében a tövist a meghatározott állásban fogvatartják. Megjegyzendő. hogy a rekesztők száma tetszőleges lehet és a rajzokon csakis az áttekinthetőség megkönnyítése végett van egyetlen rekesztő föltüntetve. Egy különleges kiviteli alak, mely különösen házajtóknál és átjáró ajtóknál alkalmazható előnyösen, a 22—25. ábrákon van bemutatva. Hogy a kulcsot kevesebb lépcsőzéssel kelljen ellátni, itt a különleges rekesztők elmaradnak, ámbár a tornáczajtók zárainál ismertetett szerkezetnek megfelelően, esetleg itt is tetszőleges számú rekesztő juthat alkalmazásra. Mivel az említett ábrán bemutatott kiviteli alaknál nem szükséges rekesztőket fölemelni, illetőleg kioldani, a szán is egyszerűbb lehet, mivel itt az előzőleg (n)-nel jelölt reteszcsap is elmarad. Az ajtó kinyitása végett itt is egy az ajtóra merőleges síkban álló külső fogantyúra gyakoroltatik nyomás, minek következtében az ötlő és a retesz azon helyzetbe jutnak, melynél egymást a középállásban kölcsönösen fogvatartják. A nyomásnak további folyamata alatt a retesznek (p2) csapja révén, mely az ötlőnek (q2) toldatához nyo mul, az ötlő egészen visszatolatik. Az ajtó betevése alkalmával a kiálló ferde fölületek behatása folytán mind az ötlő, mind a retesz ismét visszacsúszik, miközben a retesz, a többi kiviteli alakoknak megfelelően, szintén először csappan be, míg a zárnak többi részei kezdeti állásukba jutnak vissza. Mivel házajtóknál és átjáró ajtóknál kényelmetlen lenne nappal is kulcsot használni a kinyitáshoz, ennek következtében az ismertetett kiviteli alaknál olyan gátszerkezetet alkalmazunk, melynek czélja az, hogy a zárat működésen kívül helyezze, illetőleg az ötlőnek és a retesznek a záró állásba való jutását meggátolja. Ezt az által érjük el, hogy egy kúpos csapot dugunk át az ajtó belső oldalától a záron keresztül (24. és 25. ábra). A zár kinyitása után ugyanis a retesznek (v) hasítéka a zár fenék-és födéllapjának (u) és (w) furataival átellenben fekszik s így a nevezett csapnak bevezetése után a retesz a kicsappanásban meggátoltatik, minek következtében az ötlő is csak egy fél fordulattal csúszhatik kifelé, mivel azt, a föntebb már leírt módon, a retesz középállásában fogva tartja. Az ötlő és a retesz kétfelől két-két (r, r), illetőleg (t, t) ferde fölülettel vannak ellátva és így az ajtónak mind kinyitása, mind betevése alkalmával kitérhetnek. E kivitelnél e szerint az ajtó egyszerű