35914. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a márvány elektromos szigetelőképességének fokozására
Megjelent 1906. évi június hó 16-án . MAÜY. KIR. SZABADALMI WSB/ HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 35914. szám. vil/g. OSZTÁLY. Eljárás a márvány elektromos szigetelő képességének fokozására. CHEMISCH-TECHNISCHE FABRIK DR ALB. R. W. BRAND & C° G. M. B. H. CZÉG CHARLOTTENBURGBAN. Bejelentésének napja 1904 deczember hó 6-ika. Elsőbbsége 1903 április 24-ével kezdődik. A természetes márvány olyan tulajdonságokkal bír ugyan, melyek őt elektromos kapcsolótáblák és más effélék előállítására alkalmassá teszik, de kitűnt, hogy szigetelőképessége még nem elég nagy arra, hogy nagyobb áramveszteségek elkerültessenek. Jelen találmány czélja a természetes márvány szigetelőképességének fokozása. Az eljárás abban áll, hogy szilárd anyagokat vagy olyan anyagokat, melyek idővel megszilárdulnak és melyek nem illók, föloldunk és az így kapott oldatot a természetes márványba bevisszük. Ehhez hasonló eljárást ajánlottak már téglák szigetelőképességének fokozására (8281/1896. számú angol szabadalom). Azonban a Physikalischtechnische Reichsanstalt kísérletei útján megállapította, hogy a jelen eljárás szerint impregnált márványlap 15—10 millió megohtn ellenállással bir, míg a nem impregnált száraz lap csak 1700—1500 megohm ellenállással bír. Téglákra nézve kitűnt, hogy nem impregnált téglák szigetelő ellenállása 150000 megohm, míg az angol szabadalom leirása szerint impregnált téglák 1 millió megohmnál nagyobb ellenállással bírnak. Kitűnt azonban az is, hogy a téglák szigető ellenállása vizes állapotban igen csekélyre (0-5—0"2 megohm) csökken, míg az impregnált márvány vizes állapotban is jóval nagyobb szigetelőképességet mutat. Jelen eljárás tehát sokkal jobb eredmények elérését teszi lehetővé, mint a téglák impregnálása. így pl. aszfaltnak vagy más hasonló bituminozus anyagoknak benzolos oldatát, vagy paraffinnak, kautsuknak, guttaperchának, lenolajnak vagy más száradó és elgyantásodó olajoknak oldatát használhatjuk. Az oldatot czélszerüen akképpen visszük he a márványba, hogy a követ a folyadékba tesszük, vákuum alkalmazásával, a levegőt a kőből eltávolítjuk és azután a folyadékot a légköri nyomás helyreállítása útján a márványba bevezetjük. Ezután az oldószert elpárologtatás vagy más efféle útján eltávolítjuk. Olyan anyagoknál, melyek eleinte folyékonyak, és csak később szilárdulnak meg, esetleg az oldószert el is hagyhatjuk. Jelen eljárással tehát a márvány szigetelőképessége úgy száraz, mint nedves állapotban rendkívül növekedik, mimellett egyidejűleg tartóssága még a legexponáltabb helyzetben is szintén igen nagy.
