35913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás formiátok előállítására

megnedvesített marókalit Va literes lombikban tiszta szénoxyddal hozott össze, a lombikot beforrasztotta és vízfürdőben hosszú időn át 100° C. hőmérséknél melegítette. A lombik fölnyitása után azt tapasztalta, hogy vákuum keletkezett és formiát képződött. Rögtön fölismerhető, hogy ezen kisérletszerűen foganatosított eljárás a jelen eljárással, mely formiatnak legalább 1 atm. túlnyomásra fokozott nyomás alatt és 150—170° C. hőmérséknél, marókalinak durva darabokban való alkalmazása mellett történő technikai (ipari) előállítására vonatkozik, nem hozható vonatkozásba. Ismeretes ugyanis, hogy formiatot iparilag előállítani a Berthelot által megadott módon nem lehet. Sőt ellenkezőleg tetemes, körülbelül 6—7 atm. nyomás alatt és körülbelül 150—1700 c. hőmérséknél kell dolgozni (v. ö. 86419. sz. német szabadalmi leirást), Berthelot, kísérleteinél kezdetben csak kis nyomást kaphatott. Továbbá ama kis 10 gr.-os mennyiségnél, melyet Berthelot használt, a marókálinak durva darabokban való alkalmazásáról nem lehetett szó. Berthelot nem említi, hogy a 10 gr. maróalkalit egész darabban használta volna, de ki is van ez zárva, mert akkor, amint ezt kísérletek igazolták, a Berthelot által említett viszonyok közt légüres tért nem lehetett volna kapni. Megemlíthető még, hogy Berthelot, kísérleteinél tiszta szénoxyddal dolgozhatott, holott a gyakorlatban csak körülbelül 32% szénoxydtartalommal bíró generatorgázról lehet szó. Ama viszonyok tehát, melyek közt Berthelot dolgozott, nem hasonlíthatók össze a jelen viszonyokkal és így könnyen belátható, hogy azok egész más eredményre kellett: hogy vezessenek. A 86419. sz. német szabadalmi leírás szerinti eljárással szemben a jelen eljárás azon előnnyel bír, hogy a maróalkáliákat itt nem kell megőrölni és keverni, mely munka, mint azt bármely technikus tudja, rendkívül kellemetlen és melynél a marónatron, főkép nedves időjárásnál, könnyen szénsavat és vizet szív magába, úgy hogy tetemes veszteségek keletkeznek, illetőleg a marónatron a nagy nedvességtartalom miatt formiát előállítására alkalmatlanná válik. Miután a maróalkalihoz szétoszlató szerek itt nem kevertetnek, a jelen eljárás szerint készült formiat rögtön kereskedelmi forgalomra alkalmas és azonnal fölhasználható terméket képvisel. A jelen eljárás továbbá azon eljárással szemben, melynél alkalioldatok nyernek alkalmazást, azon előnnyel is bír, hogy a formiatkészítésre szolgáló készülékeket a szilárd maróalkakali meg nem támadja, míg oldat alkalmazása esetén ez igen nagy mértékben bekövetkezik. Szilárd maróalkali alkalmazása ezért nagy fontossággal bír, még pedig annyival is inkább, mert a készülékek nagy nyomás' alatt állanak és ezért oldatok alkalmazása esetén könnyen megtörténhetik, hogy valamelyik készülék, még ha látszólag kevéssé van is megtámadva, a nyomás következtében szétrobban. A vas tartánynak az alkalikus oldat által eszközölt korroziója folytán természetesen a termék erősen vastartalmú kell hogy legyen. Azonkívül azon eljárásnál a formiáttá való átalakításhoz jóval nagyobb hőfokra és ennek folytán tetemesen nagyobb menynyiségű gőzre is van szükség, mint a jelen eljárásnál, mert, amint azt már említettük, itt csak a massza kezdeti megmelegítésére van szükség,; míg a további hőfoknövekedést maga a reakció idézi elő. Végül nem szükséges itt a gázbevezető csöveket a maróalkaliák alatt a készülékbe betorkoltatni, hanem teljesen elegendő, ha azok fönt vezettetnek be a készülékbe és ugyanott ismét elvezettetnek, úgy hogy a csövek betömődése semmi esetre be nem következhetik. A jelen eljáráshoz használandó készülékberendezés tehát rendkívül egyszerű, míg az oldatokkal való dolgozás, főkép, ha az elgőzölgő vizet vissza kell tartani, igen komplikált készüléket igényel.