35881. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hydrogénessavnak aldehydekkel való tartós kettős vegyületeinek előállítására

- 2 tották meg, a mi nyilván a methylacrolein telítetlen természetére vezethető vissza. A találmány tárgyát képező eljárásnál ily telítetlen aldehydek nem alkalmaztatnak. A jelen találmány szerint előállított hydroszulfitvegyületek nemcsak a hidegben tartósak, hanem a hő behatása ellenében is oly érzéketlenek, hogy oldataik vákuumban elbontás nélkül a száraz állapotig bepárologtathatók. Magasabb hőmérsékletnél, pla párlásnál, ezen anyagok simán szétválnak komponenseikre és ekkor a hydroszulfitnek erős redukáló hatása teljes mértékben érvényre jut. Hogy a zinkhydroszulfitnek kettős vegyületénél gyorsabb hatást érjünk el, ajánlatos nátriumot (pl. chlornátriumot) hozzáadni, miáltal a lassúbb reakciójú zinkvegyület magasabb hőmérsékletnél a gyorsabban ható nátriumvegyületté alakíttatik át. A hydrokénessav az új kettős vegyületekből oly anyagok behatása által is tehető szabaddá, melyek az aldehydkomponenssel, pl. a formaldehyddel szemben nagyobb affinitást tanúsítanak, mint ez utóbbi a hydroszulfittal szemben. Ezen czélra kiválóan alkalmasaknak mutatkoztak a biszulfitek. A hydroszulfitnak átalakulása ill. visszafejlődése ezen esetben vizes oldatban már a hidegben közel quantitativ kihozatallal megy végbe. A szóban forgó kettős hydroszulfitvegyületeknek előállítását a következő két módszer egyikével eszközölhetjük. 1. Már képződött hydroszulfitekből indulunk ki és ezeket elegendő esetleg fölös mennyiségű aldehydek behatásának vetjük alá. 2. Aldehydeknek biszulfitvegyületeire zinkport és savakat ill. ez utóbbiakat hatásukban helyettesíteni képes anyagokat hagyunk a biszulfit redukálásához szükséges mennyiségben behatni. Foganatosítási példák: I. 690 g. nátriumhydroszulfitot (50 g. = 37 g. indigotin) 310 g. formaldehyddel (40 százalék) keverünk. A két anyag oldódás közben erősen behat egymásra, miközben élénk hőfejlődés megy végbe. A reakciós keveréknek lehűtésénél az új anyag apró, fehér, vízben könnyen oldódó tűkristályok alakjában jelentékeny mennyiségben kiválik. Bepárologtatás útján (mely előnyösen vákuumban foganatosítandó) ezen anyagot szilárd, azonnal használható alakban kaphatjuk. II. A következő három keveréket állítjuk elő: a) 200 g. 38° Bé. sűrű nátriumbiszulfit és 120 g. jég; b) 200 g. zinkpor és 10 g. víz; c) 20 g. 52° Bé. sűrű kénsav, 60 g. víz és 60 g. jég. A b) és c) alatti keverékeket kavarás közben egyidejűleg az a) alatti keverékbe adagoljuk; a végső hőmérséklet 10° C.-nál ne legyen nagyobb. A keveréket ezután fölkavarjuk, leülepítjük és a filtratumot konyhasóval kisózzuk és aztán kisajtoljuk. Ily módon 53 g. sajtolt lepényt kapunk, melyet 16 g. formaldehyddel (40 százalék) kezelünk, miáltal gyenge fölmelegedés következik be. Az igy nyert kristálypépet vákuumban szárítjuk. III. 100 g. szilárd nátriumhydroszulfitot (titer = 87 g. indigó) 120 g. formaldehydnek (40 százalék) és 100 g. 20° Bé. sűrű sósavnak keverékével keverünk, miáltal a formaldehydvegyület föl melegedés közben kristálypép alakjában képződik. Az így nyert anyag nátriumot tartalmaz. IV. 160 g. szilárd nátriumhydroszulfithez (100 g. = 90 g. indigotin) 150 g. acetaldehydet adunk, a mikor is fölmelegedés következik be. Ha ezen keveréket állni hagyjuk, az acetaldehydvegyület fehér kristályok alakjában kikristályosodik, melyek agyagtányéron szárítva igen tartósak. V. Ugyanúgy járunk el, mint IV. alatt, csakhogy 357 g.benzaldehydet alkalmazunk, mi által szintén jól kristályosodott, száraz állapotban tartós anyagot kapunk. VI. Formaldehydbiszulfitból való előállítás ezéljából előbb 500 g. 38° Bé. súrű nátriumbiszulfitet 260 g. formaldehyddel (40 százalék) keverünk, miáltal fölmelegedés közben az