35865. lajstromszámú szabadalom • Dynamogép
nességének iránya a fegyverzet forgásiránya szerint változik; a segédpólusok ennek megfelelően lamellás, lágy vasból készítendők. A gép működése a következő: Midőn az (a) fegyverzet az óramutató irányában forgattatik, az (f fl) pólusokban lévő remanens mágnesség a (c cl) kefék között potenciáldifferenciát létesít, mely a (d dl) segédpólusok (e el) tekercseiben nyomban áramot idéz elő, miáltal ezen utóbbiak oly értelemben gerjesztetnek, hogy az (a) fegyverzetre gyakorolt hatásuk a (b bl) kefék között létesít potenciáldifferenciát, úgy, hogy az (f fl) főpólusoknak (g gl) tekercsei oly irányú áramot kapnak, mely azoknak remanens mágnességét növeli. Az (f fl) pólusoknak az (a) fegyverzetre ható fokozott mágnessége növeli a (c cl) kefék segélyével a (d dl) pólusok (e el) tekercseibe vezetett áramot és ezen hatások mindaddig fokoztatnak, míg a (b, bl) kefék potenciáldifferenciája a töltendő akkumulátorbattériáét fölül múlja, miáltal a (b bl) kefék és a battéria között kapcsolást létesítő, szokásos elrendezésű, önműködő kikapcsoló működésbe jön. Mihelyt a (b bl) kefék a külső vezetékbe áramot kezdenek küldeni, a fegyverzeti visszhatások hanyatlanak, tehát az (f fl) pólusoknak effektív mágnessége és a (d, dl) pólusok (e el) tekercseiben folyó gerjesztő áram gyöngíttetik; ennek következtében a (b bl) kefék által szolgáltatott áram csökkenvén, a (g gl) tekercseket gerjesztő áram arányosan gyöngül. E szerint világos, hogy a fönt írt elrendezések azt eredményezik, hogy a hasznos áram termelése által létesített fegyverzeti visszhatások arra hasznosíttatnak, hogy önműködően beszüntessenek minden legcsekélyebb külső áramnövekedést, mellyel a fejlesztett áram fölülmúlja azon teljesítményt, melyre a gép szerkesztve van, bárminő okok szolgálnának is erre, akár például a forgássebesség növekedése. A gép teljesítménye tehát igen tág határok között a sebességgel nem növekednék. Midőn a gép az ellenkező, vagyis az óramutatóval ellentétes irányban forgattatik, akkor a (d dl) pólusok ellenkező irányban gerjesztetnek, tehát polaritásukat változtatják. Minthogy azonban ekkor a forgás iránya is más, a (b bl) kefék által szolgáltatott áram iránya ugyanaz marad, következésképen a főpólusok polaritása nem változik, míg a többi hatások ugyanoly módon mennek végbe, mint azt az előbb leírt, az óramutatóéval megegyező forgásiránynál láttuk. A (d dl) pólusoknak az (f fl) pólusokra gyakorolt mágneses hatását úgy értelmezhetjük, hogy az (f fl) pólusok mágneses mezejét eltolják, úgy hogy ez utóbbi a (d, dl) pólusok felé a forgásiránnyal ellentétesen vonzatik (a mikor is az (f fl) pólusok által befolyásolt (b bl) kefék között potenciáldifferencia létesül), míg a (b bl) keféktől táplált külső áramkör által létesített fegyverzeti visszhatás ezen eltolatásnak ellene áll, azon törekvéssel, hogy a mágneses mezőt az árammal és sebességgel arányosan a forgás irányába terelje. Ezen elterelés azonban, mely az (f fl) pólusokat normális helyzetükbe hozni igyekszik, a (b, bl) kefék közti potenciáldiff erenciát és így a gép teljesítményét is csökkenti, minek következtében egyensúlyi állapot áll elő, mely megakadályoz minden olyan törekvést, mely a sebesség növekedésével a teljesítményt növelné. Az (f fl) pólusoknak a kezdetben való mágnesezését biztosíthatjuk vagy az által, hogy ezen czélra a lámpák számára szolgáló áramot használjuk, a mikor is a gép a táplálást egy kisegítő gerjesztő tekercselésen át a szokott módon eszközli, vagy pedig az által, hogy a mágneseket egészben vagy részben elegendő keménységű anyagból készítjük. Czélszerűbb fölszerelés végett differenciális vagy ellentett göngyölésű kompoundtekercset alkalmazhatunk az (f fl) pólusokon, azaz a (b bl) kefék főáramát az (f, fl) pólusok körül oly irányban vezetjük, mely ezen áramot gyöngíti.
