35847. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostanyagok (fonalak, szövetek, nemez, bőr, papír, kéregpapír és hasonlók) vízmentessé tételére

masaknak. Ezen szilárd zsíranyagokból készült telítőszereket azonban, a vízben oldható olajokkal ellentétben, melyek vízzel már közönséges hőfoknál könnyen emulgálhatók, forró, vizes oldatban vagy emuisióban kell használni. Ennek megfelelően a rostanyagokat, mint fonalakat, szöveteket, nemezt, bőrt, papirt, kéregpapirt és hasonló anyagokat egyrészt vízben oldhatatlan zsírsavak vagy gyantasavak ammonsóiból álló forró emuisiókkal, másrészt zsírok-, viaszok-, szilárd szénhydrogenek- vagy hasonlókkal (esetleg olajok hozzáadása mellett) átitatjuk, azután, czélszerűen melegben megszárítjuk és végül forrón kezeljük pl. vasaljuk vagy kalandráljuk. Az ammoniumszappanok ama tulajdonsága egyrészt, hogy zsíroknak vízzel való emuigáihatóságát idézi elő, lehetővé teszi tehát, hogy vizes festőlében zsírokat juttassunk a rostanyagokba; másrészt e szappanok könnyű szétbonthatósága lehetővé teszi, hogy a rostanyagok által fölvett zsírokat oldatlan alakban rögzítsük anélkül, hogy e czélra körülményes kezelés volna szükséges. A jelen eljárástól a 7946. sz. osztrák és a 30916—1897. sz. angol szabadalmi leírásokban ismertetett eljárások, úgyszintén a Löwenthal által a Handbuch der Fárberei 1900. I. kötet 332. és 333. oldalain említett eljárás lényegében különböznek. A 7946. sz. osztrák szabadalmi leírás, mint már czíme is mutatja, festett, mercerizált pamuton selymes tapintású fölület előállítására szolgáló eljárást tárgyal és ezt vagy rostoknak csupán borsavval való telítésével (1. példa) vagy a rostanyagoknak két fürdőben, nevezetesen előbb szappunfürdőben és azután savfürdőben való kezelésével éri el, mely utóbbi fürdő a szappan szétbontására szolgál. (2. példa). E szabadalommal ellentétben a jelen találmány tárgyát képező eljárásnál nem tetszőleges szappanok pl. káli- vagy nátronszappan, hanem kizárólag ammonszappanok nyernek alkalmazást. És pedig nem magukban alkalmazandók itt ezen ammonszappanok, hanem vízben oldhatatlan zsírtestekkel együttesen, mely utóbbiak csupán, vízzel keverhetővé vannak téve ezen ammonsók segélyével. E zsírpreparatumok rögzítése a rostokon nem kényszerített módon, külön fürdőben savakkal vagy savanyú sókkal való chemiai kezelés útján történik, hanem csupán az ammonsók disszociációja útján a szárításnál. mikor is e sók ammoniak eltávozása közben oldhatóságukat (emulzióképességüket) elveszítik. A 30916—1897. sz. angol szabadalmi leírás ellenben mechanikai eljárást ismertet, melynél vízben oldhatatlan zsírok olyan hőfokoknál, melyek olvadási pontjukon fölül vannak, forgatás pl. centrifugálás útján, forró vízben emulzionálandók és folytatólagos heves forgatás közben a rostanyagokra fölhordandók. Ezen folytatólagos heves forgatás nélkül az emulzió két tényezője, a zsír és a víz, természetesen azonnal újból szétválnék. A jelen eljárásnál ellenben a gépies forgató szerkezetek teljesen fölöslegesek, mert az itt használt zsírpreparatumok azon fizikai tulajdonsággal bírnak, hogy vizzel emulziókat alkotnak, melyek nyugodtan való állásnál (tehát forgatás nélkül) is állandóan megmaradnak, A Löwenthal által említett eljárásnál szintén ammoniakálikus zsír-vagy olajemulziókat hordanak föl a szövetre és ezt azután megszárítják. Az ott ismertetett emulzióknál azonban törökvörös olajok ammoniakálikus emulzióiról van szó, melyek nem a vízmentessé tétel czéljára, hanem pácz gyanánt hordatnak föl a rostanyagokra, hogy ezeket a festőanyagok, illetőleg vizes festőanyagoldatok fölvételére alkalmassá tegyék. Ennek megfelelően az ezen páczemulziók megszáradásánál a rostanyagokon visszamaradó törökvörös olaj alkatrészei nemcsak nagy mértékben hygroskopikusak és közvetlenül alkalmasak a vizes festőanyagoldatok fölvételére, hanem vizben majdnem tökéletesen oldhatók is, eszerint teljesen alkalmatlanok arra, hogy rostanyagokat vízmentessé tegyenek. Eszerint a jelen eljárás lényegileg különbözik úgy a két említett szabadalomtól.