35842. lajstromszámú szabadalom • Vízfűtési berendezés

— 2 — ványon vagy más alkalmas szerkezeten nyugodhat. A tartánynak annyi vizet kell magába fogadnia, hogy midőn a fűtőkészülékek és a csővezetékek vízzel vannak telve, a víz fölszine a tartányban még mindig oly magasan álljon, hogy a tűzhelyből kiinduló (1) csőnek a tartányba torkoló nyílását teljesen elfödje, vagy más szavakkal, a tartány annyi vizet tartalmazzon, a mennyit a (k) fűtőkészülékek és a csővezetékek befogadni képesek és ezenkívül még annyit, hogy az (1) cső nyílásának egész keresztmetszete víz alatt álljon. Az (m) tartányt a fenekéből kiinduló (n) cső a (b) kígyócső (i) szakaszával hozza összeköttetésbe, melyben a víz visszafolyását megakadályozó (o) csapószelep van elrendezve. A meleg vizet a (k) fűtőkészű- ; lékekbe szállító (p) cső az (m) tartány falának oly (pl) pontjából indul ki, mely az (1) cső torkolata alatt fekszik. Az (m) tartányt fönt a vízzel töltött s ily módon vízzárat képező (ql) vályúba merülő (q) födél zárja el, mely (r) biztosító szelepppel van ellátva. A tűzhelyet a külső hőmérsék szigorúsága szerint csak egyszer vagy kétszer kell 24 óránként tüzelőszerrel megtölteni s a berendezés semmi további fölügyeletet nem kiván, mivel az alább leirandó önműködő léghuzamszabályozó szerkezet alkalmazása folytán teljesen magára hagyható. Ezen szabályozó a (b) kígyócsőben fölmelegített vizet az (m) tartányba szállító (1) csőre van szerelve s czélja abban áll, hogy a léghuzam a tűzhely által fejlesztett hőnek megfelelően legyen szabályozható. Ezen szerkezet alkalmazása által a víznek a hőmérsék túlságos emelkedésével j járó fölforrását, valamint a víznek bár- ; mely okból való túlságos lehűlését is elke- 1 rülhetjük. A szabályozó szerkezet egy (s) csődarabban van elrendezve, mely az (1) csővel két (sl s2) elágazó csődarab útján van összekötve, úgy, hogy az (s) csőben ugyanolyan hőmérsékű víz kering, mint az (1) csőben. Az (s) cső (t) hőmérőt fogad magába, melynek szárába (tl) úszó van helyezve. Ez utóbbit valamely alkalmas áttevő szerkezet a (g) kürtőben elrendezett (u) ajtóval, vagy az (e) hamúszekrényre szerelt (ul) szabályozó ajtóval köti össze oly módon, hogy az (u) vagy (ul) ajtó a víz hőmérsékének emelkedésekor úgy áll be, hogy a léghuzam erőssége csökkenjen, míg a hőmérsék sülyedésekor az ellenkező elmozdulás létesül. Hogy a léghuzam teljesen meg legyen szakítható, az (u) ajtó egy kis (u2) nyílással van ellátva, mely az ajtó teljes elzáródásakor is lehetővé teszi, hogy a tüzelőszer lassan tovább égjen s a tűz teljesen ki ne aludjék. Az (u) ajtót tetszés szerint kiegyensúlyozhatjuk, így pl. egy súlyt alkalmazhatunk, mely az ajtót mindaddig nyitva tartja, míg csak azon hőmérsék, melyre a berendezést beállítottuk, el nincs érve. A 2. ábrán föltüntetett (ul) szabályozó ajtó egy elliptikus lemezből áll, mely különböző nagyságú (w) nyílásokkal van ellátva s a (wl) csap körül úgy forgatható el, hogy az (e) hamúszekrény légbebocsátó nyílását többé-kevésbbé elzárja, illetve ezen nyílással az (ul) ajtónak kisebb vagy nagyobb (w) nyílás essék össze. Ha a berendezéssel például növényházat akarunk fűteni, melyben 25—30° C. hőmérsék tartandó fön, akkor a (tl) úszóhoz csatlakozó áttevő szerkezetet úgy állítjuk be, hogy az úszó, illetve a hozzácsatlakozó vonórúd vagy efféle 25° C. hőmérséknél legmélyebb helyzetét foglalja el. Az áttevő szerkezet tetszőleges lehet s nem képezi jelen találmány tárgyát. Ha ezen szerkezetbe, pl. fokbeosztással ellátott teleszkopikus csövet iktatunk, melynek hossza változtatható, akkor ezen cső hosszúságának módosításával elérhetjük, hogy a víz 95°, sőt egész 100° C. hőmérsékig fölmelegedjék, vagyis a szabályozó ajtók csak ezen hőmérsékek elérésekor záródjanak. A berendezést úgy hozzuk működésbe, hogy a tüzelőszert a tűzhelyben meggyújtjuk s a (v) és (x) csapokat elzárjuk, úgy hogy a víz a (b) kígyócsőben, (m) edény-