35812. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés árnyékszékek szagának megszüntetésére

ellátni, mely az árnyékszék ülésével áll összeköttetésben, úgy hogy az áramkör az ülőlap megterhelésekor záródik s ennek föl­szabadulásakor ismét megszakad, hogy az öblítő víz a csővezetéken keresztül a kagy­lóba legyen bocsátható. Ha ugyanazon ven­tilátor több kagylóval van összekötve, akkor czélszerű a gázok kiszívására külön CBÖve­ket alkalmazni, ahol az egyes árnyékszé­kek kontaktusszerkezetei egyfelől egy külön vezetékhez, másfelől a mótor egyik sarká­hoz vannak kapcsolva. A mellékelt rajz oly berendezést mutat, melynél a találmány tárgya van alkal­mazva; az 1. ábra a teljes berendezés nézete; a 2. ábra pedig a kontaktusszerkezet met­szete. Az (a) kagyló, melynek szifonja vízzárat képez, a (b) cső útján az öblítő víz (c) tar­tányával van összekötve. Ezen (b) cső ismert módon pontosan az (a) kagyló fölső széle alá torkol. A (b) csőből (d) vezeték ágazik el az (1) ventilátorhoz, melyhez másfelől a (dl) kivezető cső csatlakozik. A (d) szívó­csövön egy kis (f) cső ül, melynek végébe egy előgőzösítő vagy injektor (g) fuvókájá­nak vége torkol, míg az utóbbi valamely antiszeptikus oldattal, pl. formollal töltött (h) tartányon van elrendezve. A kagylónak ülőlap gyanánt kiképezett (i) födeléhez (k) rúd van erősítve, melynek vége a kontaktusszerkezet (1) villájának ágai közé nyul. A 2. ábrán föltüntetett kontak­tusszerkezet az árnyékszék használata alkal­mával jön működésbe. Ezen kontaktus­szerkezet bármely meglevő árnyék széknél alkalmazható s teljesen zárt térben van elrendezve, mely a szerkezetet a nedvesség vagy víz behatása ellen megvédi, ami azért fontos, mert a szerkezet elhelyezése más­különben kedvezőtlen. A kontaktusszerkeze­tet egy üreges (m) test fogadja magába, melynek (n) zárófödele szigetelő anyagból áll. A fedél belső oldala két (o) kontaktust hord, melyeken a födél külső oldalán a (g) vezetékek (p) szorítói ülnek. Az egyik veze­ték közvetlenül a motorhoz, a másik pedig az erőforráshoz halad, míg a motornak ugyanazon erőforrással való összekötteté­sére egy (r) vezeték szolgál. A kontaktust az (a) rúgó létesíti, mely egy szigetelő rész közbeiktatásával a (t) csapszögre van ágyazva. Ezen csapszög az (m) tok (u) fe­nekén átnyúlva, lent (1) villában végződik, melynek ágai között (k) rúd foglal helyet. Az (m) tok alsó oldalán egy csőalakú (z) toldat ül, melyet a beléje csavarolt (y) süveg zárva tart. A (z) toldatban egy erős (v) tekercsrúgó van elrendezve, mely a (d) csapszöget körülveszi és egyik végével az (m) tok (u) fenekéhez, másik végével pedig a (t) csapszögön szilárdan ülő (w) alátét­tárcsához támaszkodik. Az (n) födél még zárósüveggel borítható le, mely a veze­tékek átbocsátására szükséges nyílások­kal bír. A (v) rúgó feszültsége az (y) süvegnek a (z) toldatba többé-kevésbbé mélyen való be­csavaroláaa által szabályozható. Mivel ezen becsavarolás következtében a (t) csapszög elmozdul, czélszerú az (a) kontaktusrúgót a csapszög fölső végéhez beállíthatóan erősí­teni, hogy a rúgó mindig elegendő távol­ságban legyen az (o) kontaktusoktól. Az (s) rúgó helyett az (n) födél is elrendezhető beállíthatóan. A (v) rúgó az (i) ülőlapot kissé az (a) kagyló fölső széle fölé emelve tartja. Hogy az ülőlap mindkét oldalán egyenlő erős hatás legyen elérhető, a kagyló másik olda­lán is hasonló szerkezet rendezhető el, me­lyet egy második (k) rúd befolyásol, ahol azonban ez utóbbi nem használtatik föl kontaktus létesítésére. Ha csak egy s igen erős rúgóval bíró szerkezetet akarunk alkal­mazni, akkor ezt czélszerű a kagyló közép­síkjában elrendezni, mely esetben a két oldalt elhelyezett (k) rudak oly rúd segé­lyével kötendők össze egymással, mely az (1) villa ágai közé nyul. Ha valaki az (i) lapon ül, akkor a (v) rúgó összenyomódik, míg csak az (i) lapon levő gummiütközők vagy effélék az (a) kagyló szélére nem feküsznek, amikor ia a kontaktuaszerkezetre gyakorolt egéaz nyo­mást az (u) fenék veszi föl. Az (a) kon­taktusrúgó ekkor az (o) kontaktuaokhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom