35755. lajstromszámú szabadalom • Homogén mezőt létesítő mágnes, ill. ennek fölhasználásával szerkesztett elektromos mérőeszköz ampére-, volt- és wattmeter egyirányú és váltakozó áramra
nézve, (a, b) a saruk (d) a tekercs, melyhez az áram pl. rugalmas fémspirálisokkal (e, f) van hozzávezetve, (g) az ellensúly, (h) pedig az ismert fölfüggesztés és torzió rúgó. Sokszor a gyakorlat czéljainak megfelelően nincs szükségünk a mutató nagyobb kitéréseire. Ez esetben a Fig. 1 és Fig. 4-ben föltüntetett mágnes rendszer a Fig. 7 és Fig 9-ben ábrázolt módosításba megy át, hol is a saruk mint körszegmensek a 180°nál kisebb szögnek megfelelően vannak kiképezve. Fig. 8 a Fig. 7 oldalnézetét tünteti föl. Mind az eddigi, mind a később tárgyalandó kiviteli alakoknál a tekercs fémből készült alapra van helyezve, hogy a műszer apperiodikus legyen, esetleg külön fékező szerkezettel láthatjuk el. Az eddig ismertetett két kiviteli alaknál a folfüggesztést elhagyhatjuk s kőcsapágyakba ágyazott tengely körül tehetjük a tekercset forgathatóvá, az áramot pedig spirálrugókon vezethetjük a tekercshez. Az eddig föltüntetett kiviteli alakoknál az ellensúly mint holt alkatrész, mely a mozgó részek inertiáját csak növeli, elhagyható az által, hogy két ily mérőeszközt helyezünk egymás alá, egymáshoz képest 180 foknyi szöggel elforgatva. Ily elrendezéssel a két tekercs egymást egyensúlyozza s a műszer érzékenyebb és csillapítottabb lengésű lesz. A Fig. 10 egy ily kéttekercses mérőeszközt tüntet föl, hol a saruk a Fig. l-ben ábrázolt elrendezésben állanak a köralakú mágnesre szerelve. Fig. 11 az (m) mágnest az (a, b) saruival ábrázolja fölülnézetben. A Fig. 10-ben ezen mágnes (m, m') a két (d, d') tekercsnek megfelelően kétszer fordul elő, (a, b) (a' b') a saruk, (1) a mutató, (n) a skála, (t) a talpcsavarok, (p) a torziórúgóház. Ha a műszer skálája nem empirikusan kalibrált, hanem fokosztályzattal van ellátva, akkor a torziórúgó fölül egy (r) forgatható torzió fejet kap, melynek elfordítását szögekben (8), fokosztályzaton, (u) mutató segélyével olvashatjuk le. Az így fölszerelt műszert áramintenzitás illetve feszültségmérésre használhatjuk, a nélkül, hogy kalibrálni kellene különböző áramintenzitások előállításá- I val s egy precíziós műszer közbeiktatásával, I még az esetben is, ha a mágneses tér nem lenne homogén. Ugyanis az áramtól átjárt tekercs mágneses térben foglalva helyet föllép egy erő, mely az elfordulást okozza, s melyet a torziórúgó egyensúlyoz és mér. írhatom tehát P = c Bi = c, a hol P az erő, c, c állandók, B a mágneses indukció azon helyén, a hol a tekercs nyugalomba jön, i a mérendő áramintenzitás, a pedig a torziószög. Látjuk, hogy ha B állandó bármily a mellett, akkor az i = c' a-ból határozható meg az áramintenzitás. Ha azonban a (B) különböző a-nál más, azaz B = f («) a fönti egyenlet így írható ._ c"« f(«) A B = f (a) görbét azonban könnyen meghatározhatom. Képzeljük, hogy a tekercseken egy i intenzitású állandó áramot folyatok át, az (1) mutató a, szögnyi kitérést mutat Fig. 12, a mely a, = c Bv, i, hol B a, az *, szögnek megfelelő helyen az induktió. Ha most (r) torziófejet az árammutató forgásainak megfelelően elfordítom, az (1) mutató is tova halad, így bármily helyen, pld. G-nél a torzió szöge «a lesz, jeléül annak, hogy ott az indukció más, azaz «2 = c B a2 i, Ezen ax a2 an szögek két skála segélyével olvashatók le, mert «x = — x'\ a2 = a'2 — a"2 an = a'n — a"n A különböző a'2 a'n helyekhez tartozó indukció tehát arányos ezen a/ a2 ' an' szögekkel, ha tehát egy diagrammot szerkesztek Fig 13. hol a szögeket az x tengelyre mérem, az y tengelyre pedig ezen szögekhez tartozó ax , a2 y an értékeket, úgy égy görbét kapok, melyre áll, hogy y == c, B (a') = c, f (a') Visszatérve a fönti egyenletre, melynek értelmében f(oc') a' A Fig. 13-ból látható, hogy-j^y= ctg (2; tehát i = c" ctg (3
