35742. lajstromszámú szabadalom • Kazán magas hőfok mellett való gőzfejlesztésre

kazán működésben áll, a víz csak az alsó csősorokba jut és a hőt itt a gőzképződés abszorbeálja. Az összes többi igen magas hőfokú cső arra szolgál, hogy a gőzt túlhevítse. A csatolt rajzokon a találmány tárgya példaképpen hajókazán alakjában van föltüntetve, nevezetesen az 1. ábra az egész berendezés vázlatos képe, a 2. ábra a kazán vízszintes metszete, a 3. ábra ugyanennek függélyes metszete, a 4 — 13. ábrák pedig részletrajzok. A több csővel fölszerelt kazán négy (1) szögvasból (2. és 3. ábra) áll, melyek keretté vannak egyesítve. A fölső és alsó (2 és 3) szögvasak (3. ábra) az (1) szögvasak összeköttetésére szolgálnak, a (4) szögvas pedig a két (1) szögvasat ama helyen köti egymással össze, a hol a rostély a csövektől el van választva. A rostély szerkezete, melyet itt részletesebben nem írtunk le, általában a használt fűtőanyagtól és más efféléktől függ. A nagyolvasztók fútőcsatornáiban uralkodó meleg hasznosításánál — a hol a találmány tárgyát képező kazán ama sajátságánál fogva, hogy igen magas hőfokot bír el, rendkívül czélszerűséggel volna alkalmazható, — a rostély fölösleges volna, minthogy a kazánt a nagyolvasztó meleg gázai által fűthetnők. A rajzon ábrázolt hajókazán rostélya fölött aczélból vagy más hasonló fémből álló csősorozatok vannak elrendezve. A csövek igen könnyen oldható kapcsolatban állanak egymással. Az egészet aczélbádogJ emezek veszik körül, melyek aszbeszt által vannak elszigetelve, úgy hogy külső köpeny létesül, mely a meleget úgy központosítja, hogy az csak a csövekre hat (2. és 3. ábra). A csövekhez való hozzáférhetőség megkönnyítésére a lemezek akként vannak elrendezve, hogy könnyen leemelhetők vagy pedig csuklók körül elforgathatok. A hő legtökéletesebb kihasználása czéljából a csövek fölött (5) aczélszalagok vannak sakktáblaszerűen akként elrendezve (lásd 3. ábrát), hogy a meleg a szabadba való kiáramlása előtt kényszerítve van az aczélszalagok közti tereken átáramolni, mikor is e szalagok úgyszólván a hő reflektorait képezik. A (6) fűtőcsövek (7)-nél (1. 2., 3., 4. ábrát) meg vannak görbítve, úgy hogy az egyes csövek szabad végei ugyanazon oldalon és egymás mellett fekszenek. Az összes csövek vízszintes sorokban egymásra keresztben állanak, úgy hogy a következő sorozat szabad csővégei az előbbi sorral szomszédosán fekszenek. A kazán négy oldala közül két szomszédos oldal (8) vasrudakkal vau fölszerelve (3. ábra), melyeken a csősorok fölfekszenek. A csövek mellső végei sajátságosan vannak kiképezve (1. 7., 8. és 9. ábrát). A (9) csővég két oldala ugyanis párhuzamosan le van lapítva, mely lapos oldalak a (8) rudak közé fekszenek, úgy hogy a csövek többé el nem forgathatók, ha az összekötő részek csavaranyját fölcsavaroltuk. A kazán másik két oldala (11) szögvasakkal van fölszerelve (3. ábra), melyeken a csövek vízszintes elhelyezésük czéljából (7) kanyarulataikkal fölfekszenek. Mindama csövek, melyek ugyanazon oldalon vannak, sűrűen egymás mellett fekszenek és önmagukban külön részt képeznek. A csövek a kazán legmelegebb részében tápláltatnak és a túlhevített gőz a legfölső csősorozat egyik csövéből lép ki. A kazán két oldala különálló, egymással egyesített részt alkot (1. 2. ábrát). Az egyesítést a (12) gőzgyűjtő készülék eszközli, melyből a gőz rendeltetési helyeire, pl. szivattyúkhoz, manométerhez, gőzsipokhoz stb. elvezettetik. A csöveknek egymással való összeköttetésére sajátságos, meggörbített kapcsoló részeket alkalmazunk (5. és 6. ábra), melyek (13) összekötő csavarokkal vannak fölszerelve. Ezek az összekötőrészek (csődarabok), mint azt a 10. és 11. ábra is láttatja, különböző hosszúságúak, minthogy néha két nem szomszédos csövet is össze kell egymással kötni. Némelyik összekötő csődarab átmérője kisebb az azok által összekötött csövek átmérőjénél (1. 9. ábrát), a mi a gőzkeringés szabályozását, továbbá azt czélozza, hogy a gőzt ama helyeken, a hol az legjob-