35727. lajstromszámú szabadalom • Leszerelhető részekből alkotott füstcsöves kazán
zárja el, szokásos módon egy (16) rostéllyal és a (18) ajtó útján zárható (17) hamuaknával van fölszerelve, az egész ismert módon a (19) alapzatba befalazható. Az égéstermények a (p) nyíl irányában áramolnak át a kazánon, a (7) csövekből a (20) fiistszekrénybe jutnak és a (21) kéményen távoznak. Bár a csatolt rajzon látható foganatosítási alaknál a füst csak egyszer megy végig a kazánon, természetesen a kazán fiistcsöveit két részre is lehet osztani, úgy hogy a hátrafelé áramlott füstgázokat az ekkor a kazán mellső végén alkalmazott füstszekrénybe vezethetjük vissza. A (20) füstszekrénytől az egyes elemek mellső végén alkalmazott, önműködő (22) záródugó útján az egyes vízszekrények megvizsgálás és megtisztítás czéljából hozzáférhetők. A (11) hengerben a vízszint a (23 és 24) vízszinmutatócsövek segélyével lehet ellenőrizni és a legmagasabb vízszinen tartani. A (14) tűzhely tűzálló téglákkal bélelhető, de előnyösebb, ha azt fűtőfölület gyanánt értékesítjük, amennyiben a falon egy függélyesen álló, hullámbádogból készült elemet alkalmazunk, melyet a (27) cső a (13) csővel és a (28) és (25) cső a (11) hengerrel köt össze. A (26) elem alatt egy hengeres (29) tartályt helyezhetünk el, melyben a két különböző hosszúságú (30, 31) cső gyenge áramlást idéz elő. Eme (29) tartály a kazánkő összegyűjtésére szolgál, a lecsapódott iszapszerű kazánkövet a megfelelő (32) buvólyukon távolítjuk el. Ily esetekben az egyes elemekét a (13; csővel ennek körülbelül közepéig benyúló csőcsonk útján kötjük össze, hogy így a lecsapódott iszap biztosan bejusson az iszapleválasztóba. Ha a tűzhely falait vízpalásttal látjuk el, — mikor a kazán úgyszólván belső tüzelésű kazán fog lenni, — a rostély két oldalán egy-egy oly elemet rendezhetünk el, minőt a föntebb leírt foganatosítási alaknál a rostély mögött alkalmazunk, melyek a vízbevezetés czéljából az iszapleválasztóval, a ! gőz elvezetése czéljából pedig a (11) kémény mellett fölvezetett cső útján a gőzdommal kapcsolhatók. Ha a tűzteret két részre osztjuk, a rostély közepéii az oldalt alkalmazott elemekhez hasonló elemet helyezünk el, mikor egyetlen nagyobb rostély helyett két egymás mellett fekvő kisebb és külön ajtókon át megrakott rostélyunk fog lenni. A csatolt rajzon látható kazán igen előnyösen és könnyen szerelhető föl gőztúlhevítővel is, mely (33) gőztúlhevítőt a tüzelőtér hátsó részébe építhetjük be, úgy hogy azt szűrőláng nem érheti, azonban mégis oly helyen van elrendezve, hogy erélyes túlhevítés válik lehetővé. Ez a túlhevítő, mely egy csőkígyóból áll, a gőzgyűjtő két végéhez csatlakozik és a kémény egy ajtaján, vagy a tüzelőtér fölső részén vezethető abba be. Úgy az egyik, mint a másik esetben a szerelés igen könnyen végezhető. Fölösleges és lehetetlen leírnunk mindama módosításokat, melyeket a leírt elemek csoportosításában elvégezhetünk, annak megfelelően, hogy álló vagy fekvő kazánt akarunk-e szerkeszteni, amennyiben nyilvánvaló, hogy úgy az egyik, mint a másik kazántípust elő lehet ezekből az elemekből állítani. Épp így nyilvánvaló az is, hogy az egyik vagy másik kazántípusnál a víz be- és gőzelvezetést is sokféleképpen lehet módosítani, miért is elégséges, ha ebben a tekintetben csak néhány szóval általánosan jelzem a módosítás lehetőségét. A csatolt rajzon látható kazántípusnál igen kedvező módon vezethetjük be a vizet akként, hogy a kazánelemek mellső oldalának alsó végeit a tűzhely ajtó fölött elhelyezett gyűjtővel kapcsoljuk. Minthogy ezeknek az elemeknek lejtőssége ellentétes, mint a leírt kazánnál, a gőz elvezetése hátul történik. Fölemlítendő még a következő, bizonyos esetekben előnyös elrendezés is, mely abban áll, hogy az egyes elemeket nem függélyes helyzetben egymás mellett, hanem közel vízszintes helyzetben egymás fölött helyezzük el, mikor az egyes elemek hullámhe! gyeit egy oly gyűjtővel kell összekötni, mely