35694. lajstromszámú szabadalom • Gőztúlhevítő fűtőcsöves kazánokhoz

- á iiyeí összekötő (kl) megerősítő tagok kúpos (k) fejei fogódzanak (2. ábra). Eme (k, kl) megerősítőtagok lazán vannak a (p) lemezekbe behúzva, melyekbe a gőzt be- és elvezető (a) és (a7) csövek szorosan be vannak fogva. A (p) lemezek és az (a a) csövek leesését a (kl) csavarokról az (n) csavarsüvegek gátolják meg, mint az nagyobb léptékben a 4. ábrán látható. Ha már most az (a, a7) fúlhevítőelemet a (p) lemezével együtt a (k, kl, n) megerősítő szerkezete segélyével a gőzgyűjtő kamarákat képező szekrény (t) vezetékeibe élőiről behúztuk, az 1. és 2. ábrán látható helyzetéig toljuk, hol az (a) cső torkolata a (dl) gőzkamara nyílása, az (a7) cső torkolat pedig a (d) gőzkamara nyílása elé kerül, mely helyzetében a csövet az (n) csavarház meghúzásával rögzíthetjük. Ily módon tehát fölösleges, hogy a csövet oldalirányban beállítsuk és elégséges, ha az (n) csavarházat megfelelően meghúzzuk. Ami a túlhevítő elemet illeti, ez akként van szerkesztve, hogy az (a) cső — melyen a túlhevítendő gőz a (dl) kamarából távozik, — kevéssel az előtt, hol a legalsó, tágasabb (s) fűtőcsőbe belép (1. az 1. ábrát), tehát az (al) pontnál oldalirányban kissé kigörbül és mint (a2) cső megy az (s) forralócsőbe, melyből a (k2) süveg közvetítésével, mint (a3) cső lép ki, hogy a tág (x) hurkon az (a4) csőbe és innen a (k) süvegen át a 2. ábrán látható (a5) csőbe menjen át, mely azután az oldalirányban kigörbülő (a6) kanyarulaton csatlakozik a fölső (d) gőzkamarába vezető (a7) csőhöz. Láthatjuk, hogy a négy menetben ide-oda vezetett csőből álló gőztúlhevítő elem megerősítésére egyetlen (kl) megerősítő csavar szükséges, úgy, hogy a túlhevítőelem fölerősítése és leszerelése igen egyszerű módon történhetik, bár természetesen lehetne több, egy vonalban elrendezett megerősitőcsavart is alkalmazni, de a csavarok ekkor is a gőz be- és el vezetőcső vek között fekszenek. Az (a és a7) csövek között az (al és a6) csőkanyarulat oly tágas teret létesít, melyben a (kl) megerősítőcsavar elfér, ez a csavar az (a és a7) csövek között levő nagy távolság miatt élőiről hozzáférhető. A túlhevítőcsöveknek a tágasabb fűtőcsövekben való elrendezése és a gőzt be- és elvezetővégeinek a gőzgyűjtőkamarákhoz való vezetése sokféleképen módosítható. Az 5., 6. és 7. ábrán oly elrendezés látható, melynél az (a, a7) csővégek két egymás mellett fekvő tágasabb forralócsőből lépnek ki, de emez (a, a7) csővégek épp oly jól léphetnének ki két egymás alatt fekvő forralócsőből is. Eme föntebb leírt és a találmány tárgyát képező berendezés a gyakorlati igényeket minden tekintetben kielégítő, egyszerű és egyenletes kapcsolatot biztosít, a két csővéget pedig azonos erővel és azonos mértékben tömítve szorítja a kamarához. Egyetlen, központosán elrendezett megerősítőtag alkalmazása a megerősítőtagok számát a minimumra csökkenti, a föl- és leszerelést pedig az is nagyon megkönnyíti, hogy a számbajövő részek a túlhevítő elemmel állandóan kapcsolva maradnak, a túlhevítő gőzzáró fölerősítése pedig minden külön rész alkalmazása nélkül, a túlhevítőelemnek a gőzkamarára való fölhúzása által végezhető. Azok az előnyök, melyek a túlhevítő elemmel szorosan kapcsolt megerősítő tag alkalmazásából származnak, oly, magában véve kényelmetlen mű velet foganatosításánál, minő egy megsérült túlhevítőelem kiváltása, minden további magyarázat nélkül szembe tűnnek. Minthogy a megerősítőtag központosari van elrendezve és a két tömítendő cső a megerősítő tagtól azonos távolságban van, a megerősítőtag egyszerű meghúzása a két csövet annyira egyenletesen tömíti, amenynyire egyenletes tömítést a csővégeken túl alkalmazott két megerősítő taggal biztosítani nem lehet. Minthogy a megerősítőtag a gőzkamara egy falának hasítékába fogódzó, ismert módon meghúzható, csavarházzal ellátott, fejes csavar gyanánt van kiképezve, eme csavarnak a gőzkamara falába fogódzó feje a gőztúlhevítőcsövek karimáját szorosan a gőzkamara falára szoríthatjar.