35657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos fűtőtestek előállítására

vezetékkel és burkolattal kapcsolkozó fölületén előálló eltolódásoknak is, káros mechanikai feszültség nélkül annál könnyebben engedhetnek. A nagyobb vagy kisebb likacsosságot a beágyazó anyag többé vagy kevésbbé híg kezelése által érhetjük el. mert a likacsok a használt víz elfoglalt térfogat helyén állnak elő. Az is belátható, hogy valamely pótalkatrésznek, például homoknak, kavicsnak stb. a beágyazó anyaghoz való keverése által szintén szabályozhatjuk a likacsosságot, mert a czement a pótalkatrész hézagaiban az alkalmazott víz által elosztható. A beágyazó anyag likacsosságának megállapításánál azonban tekintettel kell lennünk két körülményre. Az egyik körülmény az, hogy a likacsosság növekedésével csökken a beágyazó anyag szilárdsága, úgy hogy a likacsosságot csak addig szabad fokoznunk, amíg a megkívánt szilárdság megengedi. A másik körülmény a melegítő vezeték vasanyagának párolgása. Ezen párolgás ugyanis a melegítő vezeték hőmérsékén ós a burkolatban a használati állapotban előálló nyomáson kívül, amelyekről már föntebb volt szó, még attól is függ, hogy a beágyazó anyagban előforduló likacsok mekkora teret engednek a vas párolgása számára. Ezen párolgás ugyanis annál nagyobb mértékű lesz, minél nagyobb a párolgás számára a likacsokban rendelkezésére álló tér, mert annál több elpárolgott vas kell ahhoz, hogy ezen térben a vaspárák elérjék azt a feszültséget, amellyel a fűtőtest használati állapotában a burkolat fölmelegedett atmoszférájában bírniok kell. Ennélfogva a likacsosságot a vas párolgása tekintetéből minél kisebbre kell szabnunk. A mondottak tekintetbe vételével a káros mechanikai feszültségek kiküszöbölése czéljából úgy járunk el, hogy a likacsosságot annál nagyobbra vesszük, minél nagyobb a melegítő vezeték és beágyazó anyag között a használati állapotban előálló hőmérséki különbség. A tett tapasztalatok szerint az előforduló gyakorlati esetek legnagyobb részében a káros mechanikai feszültségeket már magának a likacsosságnak kellő mértékben való megállapításával kiküszöbölhetjük és pedig anélkül, hogy emellett sem a beágyazó anyag szilárdsága a megengedett mértéken alul nem csökken, sem a likacsok által alkotott tér, a vas párolgása szempontjából, lényegesen nem növeltetik. Hogyha azonban igen nagy hőmérsékkülönbségeknél a likacsosságot már a megengedett határig igénybe vettük, a beágyazó anyag melegítő vezeték és burkolat anyagát, illetőleg minőségét kell úgy megválasztanunk, hogy a hőkiterjedések különbségei a likacsosság által megengedett határt túl ne lépjék. Példaképen fölemlítjük, hogy olyan forraló-edények fűtőtesteinél, amelyek melegítő vezetékének hőmérséke 500° C-nál magasabbra nem emelkedik, czélczerűen egy rész portland czementre, egy rész homokot vehetünk és a keverékhez a normálisnál mintegy húsz perczenttel több vizet adunk. A leírt eljárás szerint oly fűtőtestet tudunk előállítani, amely tömegében folytonos, megszakítatlan szilárd egészet képez, amelynek beágyazó anyaga midőn egyfelől az elektromosságot szigeteli, másfelől a kifejtett meleget a melegítő vezetéktől a fölületig hézagoktól meg nem szakítva kellő mértékben vezeti és amely azonkívül avasból készült melegítő vezetéknek úgy oxidációja, valamint párolgása, úgyszintén az előfordulható repedések stb. ellen szolgáló tulajdonságokkal bír. A melegítő vezetékben kifejtett melegnek a fölületre való ezen hézagoktól való meg nem szakított vezetéke azt a lényeges előnyt nyújtja, hogy a melegítő vezeték és a fűtőtest fölülete közti hőmérsék különbsége kisebb lesz, mint az a hézagokkal megszakított melegvezetés esetében volna, amint ezt például asbestbe burkolt és egymás mellé fektetett drótoknál találjuk, mert a jelen eljárás szerint előállított fűtőtestnél a beágyazó anyag a melegítő vezetékben kifejlődő meleget könynyebben tovább adja a fűtőtest melegének. A jelen eljárás szerint továbbá a beágyazó anyag természete lehetővé teszi, hogy a fűtőtest alakjaival tetszőleges alakú melegítendő, például főző-edényhez hideg