35610. lajstromszámú szabadalom • Készülék fémek forrasztására oxygén és acetylén segélyével

— 2 -támadni. Hogy a víz a szomszédos kamrában levő karbidot is megtámadhassa, a víznek az első kamrában, valamint a gázfejlesztő és a karbidtartó közötti térben is addig kell emelkednie, míg csak a második kamrába át nem ömlik. Ennélfogva az első kamrában levő karbid megtámadása korábban kezdődik s tovább tart, ami a túlságos gázfejlődést, különösen a készülék megindítása alkalmával megakadályozza. A gazométer elzárása tetszőleges módon, pl. zárólap vagy zárókengyel stb. segélyé-' vei történhet. A tápvizet az (o) elosztó tölcsérből az (f) cső vezeti a gázfejlesztőbe. Az (o) tölcsért a (q) cső táplálja az (r) tartányban levő vízzel. A (q) cső (ql) kaucsukcsőben végződik, melynek segélyével a szükséghez képest az egyik vagy másik gázfejlesztőt lehet vízzel ellátni. Az elosztó tölcsér ezen czélból (ol) keresztfalak által annyi rekeszre van osztva, ahány gázfejlesztő alkalmazva van s a közfalak valamivel alacsonyabbak, mint a tölcsér külső falai. Mihelyt az egyik gázfejlesztő vízzel telt meg, a legközelebbi önmagától kezd működésbe jönni s ha az elosztó tölcsér egyik rekesze vízzel telik meg, akkor erről rögtön tudhatjuk, hogy az ehhez tartozó gázfejlesztő ki van merítve s ennélfogva kicserélésének ideje elérkezett. Másfelől a készülék üzemben tartására szükséges víz önműködően ömlik át az (r) tartányba, amennyiben a gazométer belső teréből az önműködő (s) szifóncső által vezettetik az (r) tartányba. A szifon a tulajdonképeni (s) szifóncsőből és az ezt körülvevő (t) csőből áll, mely (t') lyukakkal van ellátva oly czélból, hogy a víz az (r) tartányba kiléphessen. A (t) csőhöz (t") szívócső van forrasztva. A szifóncső működési módja a következő : Ha a szifóncső két vége két, különböző magasságig vízzel töltött edénybe merül s a szifóncső működésbe hozatik, akkor tudvalevőleg a víz fölszine a két edényben egyenlő magasságra törekszik jutni. Ha most a harang gázhiány miatt bizonyos mélységre sülyed, akkor a víz a (t') lyukakon keresztül át kezd ömölni, és pedig annál gyorsabban, minél mélyebbre sülyed a harang, vagyis minél nagyobb a gázhiány. Mihelyt azonban a harang a gázfejlődés következtében normális helyzetét elérte, a víz átömlése megszűnik s csak akkor kezdődik újra, ha a harang a gázfogyasztás folytán ismét eléggé lesülyedt. A haranghoz (s') szalagok segélyével vagy más módon foglalt szifóncső a haranggal együtt^emelkedik és sülyed. A szifóncső úgy van a harangon elrendezve, hogy könnyen levehető, ha a készüléket szét akarjuk szedni, vagy pedig működését be akarjuk szüntetni. Erre elegendő, ha a szifont kissé fölemeljük,*^és pedig annyira, hogy a (t'j nyílások az (r) tartányban levő víz fölszine fölé jussanak. A gázt mindegyik (c) gázfejlesztőből egy függélyes és egyenes (u) cső vezeti el, melyet fönt (u') harang vesz körül, mely utóbbi kb. 5 cm. mélyen merül a vízbe. A bemerülés mélysége a létesíteni szándékolt nyomástól és a harang súlyától függ. A gáz akkor jut a (b) harang alá, ha a víz által már megmosatott, minek megtörténtével a kívül (y') csappal ellátott (y) cső a fejlődött gázt a szokott módon a rendeltetési helyre szállítja. Ámbár a túlságos gázfejlődés a méretek kellő megválasztása és a készülék helyes kivitele esetén majdnem teljesen ki van zárva, mégis egy biztonsági kamra talál alkalmazást, mely semmiféle törékeny vagy hajlékony résszel sem bír. A harang alsó részére (v) cső van erősítve, mely függélyesen halad fölfelé. Ha a harang legfölső helyzetébe s ennélfogva nyílása a víztükör fölé emelkedik, akkor a gáz kilép és a tartány szélén elrendezett (x) edényben gyűl ösBze, melyben a függélyes cső ül. A túltermelés folytán képződött gázfölösleget alkalmas csatornák vezetik el. Az acetyléngázfejlesztőnek föntebb leírt berendezése a szokásos karbid alkalmazását teszi lehetővé, mi mellett a kezelés is igen egyszerű, amennyiben csapok nincsenek s csak a gázfejlesztő ajtóit kell ki-1 nyitni és elzárni. A készülék önműködő