35539. lajstromszámú szabadalom • Gép palackkupakok előállítására

— 3 -az (5) matriczának a (8) bélyegzőre való föltolása mértékében, az (5 és 14) részek között nyújtásnak van kitéve. Az (5) matriczának a (12) gyűrűbe való belépésénél a matriczában levő (5') dugatytyút a (8) bélyegző visszatartja és a dugatytyú a matriczalöket végén (4b. ábra) a kész (36) staniolserleg (36') fenekéhez szoríttatik, hogy utóbbiba esetleg föliratot vagy jeleket sajtoljon. Az erre visszafelé mozgó matricza a sima (8) bélyegzőről a kész (36) staniolserleget lehúzza és magával viszi. Ezen hátrafelé való mozgásnál az (5') dugattyúval összekötött, a (4) szánban eltolliatóan ágyazott (5") dugattyúrúd a fix (37) ütközőbe (3. ábra) ütközik, úgy, hogy a dugattyú megáll és az (5) matricza további hátrafelé való mozgásánál a (36) staniolserleget a matriczából kilöki. Azon nagy nyomás következtében, melylyel az (5' és 8) részek a matriczalöket végén egymáshoz szoríttatnak, valamint az (5') dugattyú homlokfölületén esetleg alkalmazott, a dombornyomást előállító mélyítések vagy kiemelkedések következtében megtörténhetik, hogy a staniolserleg az (5') dugattyúhoz tapad és a dugattyún marad. Ennek megakadályozására a következő berendezést alkalmazhatjuk. Az egyik gépoldalon (38) hossztengely (3. ábra) van ágyazva, melynek egyik vége rövid (39) karral és másik vége hosszabb 40 karral van ellátva; utóbbi vége rendesen az (5) matricza fölött áll. A (2) főtengelyen (41) bütykös tárcsa ül, mely a (2) tengely minden fordulatánál, és pedig a (36) staniolserleg kilökésének pillanatában, a rövid (39) karba ütközik és a (38) tengelyt a (42) rugó hatásával ellentétesen oly módon forgatja el, hogy a lefelé kilendített hosszabb (40) kar a stanioserleget az (5') dugattyúról leveri. Közvetlenül ezután a (40) kar a (42) rugó hatása következtében ismét eredeti helyzetébe tér vissza. A gépet egy vagy czélszerűen, — mint azt a rajz mutatja, két nyújtó berendezéssel láthatjuk el, melyekhez a csákozó- és húzóberendezéstől fölváltva vezettetnek hozzá a staniolserlegek és melyek az utóbbiakat kész palaczkkupakokká alakítják át. A nyujtóberendezések mindegyike (43) nyujtóorsóval bír, mely az (1) gépállványon nyugvó (44) bakban van ágyazva és melynek szabad (45) vége a kész palaczkkupaknak megfelelő kúpos alakkal bír. A (43) nyujtóorsót a fix (47) csapágyakban ágyazott (48) tengelyről (46) dörzskerekek gyorsan forgatják. A (48) tengely laza és fölékelt tárcsával bír és egy transzmissziótengelyről külön hajtást kap. A helytálló (49) lemezbe csavart (3. ábra), a (43) nyujtóorsó hátsó fölületére ható (50) csavar segélyével a (46) dörzskerekek szabályozható nyomással szoríthatók egymáshoz. A (43) nyujtóorsók mellső végére egyegy (51) hüvely van föltolva, melynek mellső vége a staniolserleget a nyújtás alatt ismert módon tartja. Ezen, az (52) rugó nyomásának kitett (51) hüvely a nyujtóorsó hosszában eltolható, azonban az orsóval együtt forog. A csákozó- és húzóberendezéstől leeső, nyújtandó (36) staniolserlegeket az alábbiakban leírt berendezés viszi a (43) nyujtóorsók kúpos (45) vége elé, minek megtörténte után a staniolserlegek a kúpos nyujtóorsóvégeket körülvevő (51) hüvelyekre tolatnak. A harántirányú (53) vezetőhoronyban (3., 9., 10. és 11. ábrák) (54) tolattyú .mozgatható, melynek két vége egy-egy gyűrűszerű kapoccsal van ellátva. Mindegyik kapocs egy görbe fix (55) pofából és egy (57) csukló körül forgatható (56) pofából áll, mely (58) rugó hatása alatt áll. A két kapocs egymástóli távolsága egyenlő a két nyujtóorsó egymástóli távolságának felével, úgy hogy a tolattyú két véghelyzeténél a kapcsok egyike az egyik nyujtóorsó vége előtt és a másik kapocs a gép közepében áll, hogy egy leeső staniolserleget vegyen föl. Minthogy a nyujtóorsókhoz fölváltva vezettetnek a staniolserlegek, ennélfogva a kapcsokat tartó (54) tolattyú egy ide- és oda mozgása alatt két tárcsát kell a staniolsávból kicsákozni és serleg alakjára hozni. A tolattyút tehát körülményes berendezések elkerülése végett az (59) segédtengely (1.,