35522. lajstromszámú szabadalom • Töltőkályha, különösen barnaszén tüzelésére

(C) csőrésszei torkollik a keresztszelvényéhez képest erősen kiöblösödő (A) tűztérbe, amely (C) csőrészbe az eDyhe hajlású (U) betápláló tölcsér úgy illik be, hogy hengeres külszinével a (C) gyűrűalakú hornyot és a bordák közti hézagokat egy a tölcsért körülfogó, összefüggő csatornarendszerré egészíti ki, amely csatornarendszerbe a tűzfészek falába öntött és a külső levegővel (8) állítható szelepen keresztül közlekedő (L) csatornán át levegőt vezethetünk be. Az ugyancsak chamotte-al bélelt (A) öblös tűzfészek gyűrűalakú födőlapjából, a töltőaknát tágas közökkel övedző, karmantyús illesztésű (E F) álló fűtőcsövek indúinak ki, amelyeket fölül a töltőaknák szabadon köriilforgó és (K) kürtőszáddal és (KI) karmantyús csővégződésekkel ellátott (R) fűtőgyűrű egyesít. (A) tűzfészket a medenczealakú. tágas hamutértől a külső (0) koszorúalakú és a (D) csap által hordott (E) lebegő részből alkotott kettős rostélyszerkezet választja el. Míg a külső koszorúalakú rostély a hamutérnek (P) tartóperemén nyugszik, addig az ernyőalakú (E) belső kúprostély a peremes (Q) tartótányér és a hamutérnek (H) hüvelyébe fogott (D) tartócsap és (I) egykarú emelő segélyével egyrészről föl- és alá. másrészről az (N) kar segélyével keresztirányban is — oscillatorikusan — elmozdítható. (Z) zárósüveg egyrészről a fésűalakú két részből alkotott belső kúprostélynak a tartótányérhoz való rögzítésére, másrészről a töltőaknából az (U) tölcséren keresztül betáplált szénnek a koszorú-rostély felé való terelésére szolgál. Az így alkotott rostély-szerkezetet középső nagy meddőfölület és gyűrűalakú szabad rostélyfölület jellemzik, amely utóbbi hathatósabb tisztítás okáért azonfölül két egymáshoz képest úgy függélyes, mint keresztirányban elmozdítható övre van tagozva. A begyújtásra (J) jól záró tűziajtó szolgál, míg a hamutérhez az (Y) állítható légbevezető szeleppel ellátott (V) hamuajtón keresztül juthatunk* Az (R) fűtőgyűrű tisztítását (Vl) tisztítóajtón keresztül eszközölhetjük. Ugy a tűzfészek külső fala, mint a fűtőgyűrű is a vízszintes fűtőfölületek jobb érvényesülése, illetve szabadabb légjárás elérése okáért jellegzetes letompításokkal készültek. A kályhaszerkezet működése a következő : Begyújtáskor a rostélyra körkörösen apró fát s erre néhány fahasábot rakunk, azután a szenet, a (TI) födőt leemelvén, a töltőaknába öntjük. Az (U) betápláló tölcsérből a tűztérbe szétfutó tüzelőanyag darabosságához és minőségéhez képest kisebb-nagyobb hajlású kúpban fog a rostélyon elhelyezkedni. E szén-kúpnak a rostély nagyságához mért olyatén beállítása czéljából, hogy a szabad rostélyfölületet túlságos magas szénréteg soha ne borítsa, az (U) tölcsér fölfüggesztő pereme alá kisebb-nagyobb magasságú abroncsokat iktathatunk be. Ez által elérhetjük azt, hogy bárminő szénfajtához az olyannyira fontos legalkalmasabb rétegvastagságot egyszer s mindenkorra beállíthassuk. A begyújtást a tűziajtón keresztül a tűztél- mellső részén eszközöljük, ahonnan a tűz rövid idő múltával az egész gyűrűalakú rostélyfölületen elharapózik. A tűz tökéletes kifejlődése után az égés lefolyását következőképen jellemezhetjük. A szabad rostélyfölületen körkörösen (x—x) öv mentén élénk parázstűz keletkezik, amelynek erősségét az (Y) légbevezető szelep állításával a mindenkori szükséglethez képest szabályozzuk be. Miután a lebegő rostélyon nyugvó szénkúp magvától a középső meddőfölület, a légjárást elrekeszti, a szénkúpnak (z—z)-vel és q-val jelzett vastagabb belső rétegeiben égés nem mehet végbe, ellenben első sorban a (z—z) öv egyrészről szomszédos izzó rétegek, másrészről a lángtérnek sugárzó melege folytán gázolódásnak indul. A (z—z) övből fejlődő gázokat az (U) tölcsért övező csatornarendszerből kiáramló levegő magával ragadván, a parázstűz és a tűzfészek falai felé sodorja, ahol is a gázok meggyú-