35489. lajstromszámú szabadalom • Légritkításos fékberendezés a fővezeték és a fékhengerek közé bekapcsolt vezérlőszelepekkel
fóleg személy-, a 2. és 3. ábrán látható pedig tehervonatoknál alkalmazható előnyösen. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Légritkitásos fékberendezés a fővezeték és fékhengerek közé bekapcsolt vezérlőszelepekkel, azáltal jellemezve, hogy eme vezérlőszelepek nyugalmi helyzetükben a fővezeték és a szelepekhez tartozó fékhengerek között kapcsolatot létesítenek és mikor azokat a fővezetékben föllépő elég nagy nyomásnövekedés működésbe hozza, ezt a kapcsolatot először megszüntetik, a fővezetékbe kevés levegőt eresztenek be és bizonyos idő múlva önműködően nyugalmi helyzetükbe térnek vissza, hogy a vezérszelepeket, esetleg a fővezetékhez kapcsolt gyorsfékszelepeket vagy a zárószelepet működésbe hozó nyomásnövekedésnek a fővezetékben való továbbterjedését gyorsítsák, (a fékhullám átcsapódási sebességét nagyobbítsák.) 2. Az 1. alatt védett légritkitásos fék egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a gyorsfékszelepek vagy a zárószelep csak a fővezetékben föllépő jóval nagyobb nyomásnövekedésre jöjjenek működésbe, de ezután hosszabb ideig maradjanak a működési helyzetben, mint a vezérszelepek, hogy így az átcsapódási sebességet úgy üzemi fékezésnél, mint gyorsfókezésnél nagyobbítsuk és lehetővé tegyük, hogy a gyorsfékezéshez szükséges külső levegő a gyorsfékszelepen és zárószelepen át a fővezetékbe beáramoljon. 3. A 2. alatt védett légritkitásos fék egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a vezérszelepek mellett a fékes kocsikon még gyorsfékszelepek, a zárókocsin pedig zárószelep van a fővezetékhez kapcsolva, mely utóbbiak csakis jóval nagyobb nyomásnövekedésre jönnek működésbe, mint az előbbiek, a gyorsfékszelepek pedig közel ugyanakkor térnek vissza a nyugalmi helyzetükbe, mint a vezérszelepek, ellenben a zárószelep közel addig marad nyitva, míg a fékhengerek meg nem teltek, hogy a gyorsfékezésnél az átcsapódás sebességét még tovább fokozzuk. 4. Az 1—3. alatt védett légritkitásos féknél egy vezérszelep, melynek egy membránon függő és a membrán egyik oldalán levő, a fővezetékhez csatlakozó kamarát a membrán másik oldalán levő, esetleg egy segédtartállyal kapcsolt (11) kamarával állandóan összekötő (10) furattal ellátott, harangalakú szelepteste van, az által jellemezve, hogy a szeleptesten egy zárótag van kiképezve* mely a szeleptest záróhelyzeténél a fővezetékkel kapcsolt és a szeleptest egyik oldalán levő kamarát a fékhengerrel állandóan összekötött és a szeleptest másik oldalán levő kamarától elzárja, nyugalmi helyzeténél ellenben evvel összeköti. 5. A 4. alatt védett vezérszelep egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a zárótag üreges (6) henger gyanánt van kiképezve, melynek ürege a szeleptest (5) harántfalának (7) furatán közlekedik a szeleptest üregével és mely tömítve van a szelepnek a fővezetéktől elfordult oldalán kiképezett (11) kamarát a fékhengerrel összekötött (15) kamarától elválasztó (13) fal egy furatán átvezetve, tömítve van az eme (15) kamarán kiképezett (17) süvegbe vezetve és oldalt alkalmazott (18) furatokkal van ellátva, melyek a szelep nyugalmi állapotánál a (15) kamarában, működési helyzetében pedig a (17) süvegben fekszenek. 6. Az 5. alatt védett vezérszelep egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az a szeleptest (5) falának a fővezetéktől elfordult oldalán a (6) hengert körülvevő, köralakú (8) borda és a henger ós borda között egy vagy több (9) furat, a (15) falon pedig a (8) bordával szemben egy evvel együttműködő (14) borda van alkalmazva, úgy hogy mikor a szeleptest nyugalmi helyzetében van, a szeleptest két oldalán levő tér között a kapcsolatot a (9) furat és a (8) bordán kívül fekvő (10) furat létesíti, hogy a
