35368. lajstromszámú szabadalom • Légkompresszióval működő lökéshárító berendezés

- 2 — fokozza. Ezen nyomás, — mely nagyobb lévén, mint a hengerben levő levegő nyomása, — a levegőnek a hengerből való további kiáramlását megszünteti és mindaddig megakadályozza, mig a gyürűüregben a nyomás nagyobb, mint a hengerben, miáltal oly hatást kapunk, mely bár rövid ideig tart, kifejtéséhez mégis több időt vesz igénybe, mint a meddig a lökés tart. Ily módon a levegő rugalmasságát lökések elhárítására használhatjuk ki, a nélkül, hogy nyomás mellett és gondosan elzárva levegőt kellessen összegyűjtve tartani. A leirt berendezés fölöslegessé teszi, hogy a hengert és a dugattyút pontossággal kellene előállítani, hogy a dugattyú és henger tökéletes lélegzárás mellett játszik egymásban, sőt az ily módon való előállítás a berendezés tartóságát és munkabírását csak csökkentené és a berendezest gyakorlatilag hasznavehetetlenné tenné. Minthogy tehát pontos előállításra nincs szükség, ennélfogva a berendezés könnyen és olcsón állítható elő. A berendezés továbbá, eltekintve a fönnt említett előnyöktől, tömítöszelenczéket, szelepeket, csuklókat és további szerkezeteket is fölöslegessé tesz, melyek az eddigi, légkompresszióval működő lökéshárító berendezéseknél nélkülözhetetlenek voltak, minthogy utóbbiaknál a levegőt egy a légköri nyomástól eltérő nyomás mellett kellett készenlétben tartani. A találmány sajátsága tehát abban áll, hogy a) egy (q) dugattyú oly módon van kiképezve, hogy folytonos és fokozott erőnyílvánulás mellett az (o) henger fenekéhez tökéletesen hozzáfekhetik, úgy hogy nem marad oly tér szabadon, mely gyakorlatilag réve káros levegőt tartalmazhatna és hogy b) a dugattyú oly vezetőfallal bír, mely vezetőfal és a dugattyú fala közé a henger a lökés hatása következtében beléphet. A dugattyúnak a hengerfenékhez való pontos hozzáfekvése azért szükséges, hogy a lökés hatása következtében ne maradjon oly levegő szabadon, mely nem komprimálható a legszélső határig. A találmány tárgyát képező berendezésnél a légnyomás annál jobban fokozódik, minél nagyobb mértékben lép be á dugattyú a hengerbe, mi mellett a lökéssel ellentétesen ható rugalmas ellenállás is annál jobban növeltetik, minél erősebb a lökés, úgy hogy a légnyomás minden lökést kiegyenlíthet. A falak kettős czéllal és hatással bírnak, és pedig legelőször is azt czélozzák, hogy a levegő kiáramlásának útja meghosszabbíttassák, mely út az esetben, ha a légnyomás a dugattyúnak a hengerbe való további belépésénél megnagyobbodik, szintén meghosszabbodik; a második czél abban áll, hogy a levegő kiáramlási útjának irányváltoztatása által ellenlökésszerű hatást kapjunk, mely önmagában a levegő átlépését megakadályozza és így a további kiáramlás tartamát meghosszabbítja. Az utóbbi hatás még azáltal fokozható, hogy a henger, illetve a dugattyú vezetőfalának számát megkétszerezzük, vagy megsokszorozzuk, mint azt például a 6. ábra mutatja, hol a kiáramló levegőnek az (a—b, b—c és c—d) útakon kell átáramolnia, miáltal egymásután több ellenlökésszerű hatást állítunk elő, melyek a levegő kiáramlásának tartamát még jobban meghosszabbítják. Mindezen hatások összesége a berendezés tökéletes munkabírását biztosítják. Minthogy a lökés tartama mindig rövidebb, mint azon idő, mely szükséges, hogy az említett akadályok legyőzése mellett észrevehető légmennyiség áramolhasson ki, ennélfogva a evegő csaknem ugyanazon körülmények mellett komprimáltatik, mintha a henger légmentesen el lenne zárva. A különböző ábrák világosan mutatják a berendezés különböző alkalmazási módjait. Mint azt a feltüntetett kiviteli alakok mutat* ják, a találmány tárgyát képező berendezés a közönséges mechanikus lökéshárító berendezésekkel egyesíthető, mi mellett természetesen a rugóknak, emeltyűknek, ellensúlyoknak, stb. csak oly erősnek kell lenniök, hogy a dugattyút a lökés elhárítása után kezdeti helyzetébe visszavezessék. A berendezés tárgyát képező, légkompresszióval működő lökóshárítóberendezés alkalmazási módja mozgó vagy helytálló tárgyak részére csaknem korlátlan és a fel-